Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
710 GLINST PÉTER gazdaságok szivesebben fizetnek a munkásnak pénzben, tartós árcsökkenés, alacsony árak esetén viszont megnő a részesmunka aránya, általában a természetbeni fizetés aránya a munkabér egészén belül. Ezért nem lehet néhány adat alapján általánosítani még a rész nagyságát illetően sem. A másik a bérnyilvántartások megbízhatósága, illetve megbízhatatlansága. A Földmüvelésügyi Minisztérium által a múlt század végén megindított statisztikai összeállítások eredményeit az OMGE sem fogadta el kezdetben, s ezért kezdte meg maga is valamiféle bérstatisztika közzétételét. A mezőgazdasági kamarák mindkettőt megkérdőjelezték, s maguk is adatgyűjtéseket kezdeményeztek. így jött létre a többféle adatpublikáció, s természetes, hogy az azokra épülő feldolgozások további szempontokkal bővítették a palettát. Az eredmény néhány sablon lett, amelyek lassan átitatták a maguk tekintélyével a történeti feldolgozásokat. Pedig még pontos, következetes és elfogulatlan statisztikai adatgyűjtés és közzététel esetén sem lenne egyszerű a munkabérből eredő jövedelem meghatározása. Egyrészt a napszámbérek szezonálisan erősen ingadoztak. A csúcsidőszakokban (július—augusztusban) voltak a legmagasabbak. Másrészt a napibérek megállapítása még nem jelenti azt, hogy tudjuk, ki hány napot dolgozott, s így mi volt egy-egy család tényleges jövedelme. Ez csak becslés alapján lenne megállapítható még a legpontosabb statisztikai felvétel esetében is. S mindehhez csatlakoznak azok a rendkívül nagy ellentétek, amelyek társadalmi elkötelezettségek szerint orientálták a kérdéssel foglalkozó szerzőket. Voltak, akik a legszegényebbek oldaláról szóltak, s egy jó ügy érdekében az árnyékokra irányították a figyelmet. Mások a nagybirtokosok érdekeit képviselve arra törekedtek, hogy kimutassák: a nagybirtokokon alkalmazott bérmunkások helyzete jobb, jövedelme magasabb, mint a parasztgazdaságokban alkalmazásban lévőké. Itt is hasonló a helyzet tehát azokhoz a vitákhoz, amelyeket a jövedelmezőség kérdései körül vívott a két nagy tábor, a nagybirtok és a parasztbirtok hívei, csupán azzal a helyzetet bonyolító különbséggel, hogy e kérdésnél jóval több szempontot ütköztetnek. Nézzük tehát a különféle mezőgazdasági bérmunkás rétegeket. Osztályozásuk többféle módon történhet. Lehetséges az üzemi keretekbe történő beilleszkedés, vagyis az alkalmazás és bérezés formái alapján. Ha így nézzük, akkor beszélhetünk cselédekről, akik más gazdaságban hosszabb időn át dolgoznak (a törvény szerint fél évnél hosszabb időn át, szerződés alapján), s többnyire munkaadójuk, illetve munkahelyük közelébe is költöznek, hiszen munkaadójuktól kapnak szállást. Azok, akik fél éven át vagy ennél rövidebb ideig, de rendszerint egy hónapnál tovább dolgoznak, több csoportra oszthatók. Dolgozhatnak szakmányban, akkordban, készpénz és élelmezés meg szállás ellenében, de dolgozhatnak részesmunkásként, s vállalhatnak alkalmanként vagy akár hosszabb időn át napszámosmunkát. A munkamegosztásban történő részvétel is lehet csoportosítási alap. így beszélhetünk cselédekről, aratómunkásokról, cséplőmunkásokról, a pásztorok különféle fajtájáról, csőszökről, különféle speciális kertészekről, (dohány-, dinnye-, hagyma-, paprikakertészek stb.), szőlőmunkásokról, de ide tartoznak a kubikusok is stb. S végül
