Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 711 tehetünk különbséget aszerint, hogy kap-e földet a mezőgazdasági munkás, amelyet több-kevesebb önállósággal lát el. Ez utóbbiak közé nem csupán a különféle kertészek tartoznak, hanem pl. azok a tanyáscselédek, egyes helyeken „mindenesek" vagy — s ez már a fizetés formáját is mutatja — „felestanyás" cselédek, akik egy egész tanyát, olykor 70—80 holdnyi földet egyedül, családjuk segítségével látnak el.81 Mint látható, igen nagy az osztályozás lehetősége, több szempont szerint is elvégezhető. S az is természetes, hogy ez az osztályozás inkább csak elméletileg valósítható meg, a való életben ugyanazon a parasztcsaládon belül többféle variáció is megvalósul. Hiszen voltak olyan birtokosparaszti családok, ahol a nagyobb gyerekek elmentek cselédnek parasztgazdákhoz, vagy akár uradalomba is. Törpebirtokos, parcellatulajdonos parasztoknál a férfi elmehetett sommásnak, az asszony otthon maradt, napszámba járt, esetleg a nagyobb gyerekek jártak el napszámba. A kisgyerekek munkábajárása, legalább az év egy-két hónapjában ugyancsak gyakori. A 10 éves fiú már kanászkodott, 7 éves kislány lehetett már libapásztor 2 hónapi időtartamra, egy 8 éves leányka 2 hóra 20 P-t, a 12—13 éves leány ugyanezért a munkáért havi 10 pengőt kapott.82 De elmehetett a kislány pesztonkának gyerek mellé, nagyobb lány szolgálónak (havi 1 q búza értékének megfelelő bérért),8 3 alkalmaztak napszámosgyerekeket növényvédő munkákra (rovarok szedése stb.), leányokat, asszonyokat répaegyelésre paraszti gazdaságok és uradalmak is.8 4 Az aratásnál történő munkavállalás igen gyakori volt, ez a munka széles rétegeket érintett stb. A variációk széles skálájával találkozunk tehát, különösen a Tiszántúlon, ahol a mezőgazdasági munkások kénytelenek voltak minden kínálkozó munkát megragadni. Van azonban néhány fő kategória, amelybe besorolhatók mindezek a különféle rétegek. Az egyik nagy csoportjuk a gazdasági cselédeké. 1930-ban 599959 lélek tartozott ebbe a kategóriába, közülük keresőként több mint 217000 főt tartottak nyilván. Viszonylag tekintélyes rétegről van tehát szó. Jelentősen nagyobbik részük a nagybirtokokon, tehát nem paraszti gazdaságokban volt alkalmazva, bár természetesen a paraszti gazdaságok is tartottak cselédeket. Ezek azonban általában, a tanyás cselédek kivételével, nem családos emberek voltak. A cselédek közé sorolt paraszti népesség túlnyomó része tehát a nagybirtokon élt. A cseléd nem egységes kategória. Igen nagy különbségek húzódnak közöttük, természetesen nem a parasztgazdaságban, hanem a nagybirtokokon. Itt ugyanis, mint a nagyiparban a különféle munkáskategóriákat, a munkamegosztásban elfoglalt helye szerint osztályozták a gazdasági cselédséget. Különösen a nagyobb uradalmakban, 81 A különféle rétegeket felvonultatja: Kiss Lajos: A szegény ember élete. Bp. 1939. és Uö.: A szegény asszony élete. Bp. é. n. 82 Kiss Lajos: A szegény asszony élete. 10. 83 Uo. 52. 84 A gyermekek munkavállalásának magyarországi nagy méretei feltűntek az első világháború idején a mezőgazdaságban dolgozó orosz hadifoglyoknak is, akik nemegyszer mondták, hogy Oroszországban az ilyen korú gyermekek még játszanak, mig itt már dolgoznak. Ecseri Lajos: A magyar földmíves nép munkája. Szentes, 1930. 40. 6*
