Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 693 Igaz ugyan, hogy ezek a számtartás-statisztikai vizsgálatok tulajdonképpen nem sok gazdaságra tértek ki, 64 gazdaságra a Dunántúlon,4 5 és mintegy 100 gazdaságra a Tiszántúlon és az Északi Dombos Vidéken, valamint 20 gazdaságra Makó, Nagykőrös és Hódmezővásárhely térségében, s igaz az is, hogy a felmérésekben részt vevő gazdaságok a saját kategóriáikon belül általában a legfejlettebb, a legjobban kezelt gazdaságok voltak, valamiféle következtetés levonására mégis alkalmasak a jövedelmezőségi adatok. Az 50—100 kat. hold közötti gazdaságok jövedelmezőségét vizsgálva, egy-egy gazdagparaszti család jövedelme a Dunántúlon 1929—41 átlagában — s ez a rendelkezésünkre álló legjobban kidolgozott adat — 2300—4600 P között mozgott. A Tiszántúlon 1938-ban ennek a gazdagparaszti rétegnek az egy-egy gazdaságból származó jövedelme 2050—4100 P között, Nagykőrösön 1934-ben 1056,50— 2113 P, Makón pedig ugyanebben az évben 2365—4730 P között volt az egyes gazdaságok nagyságától függően. Hogy az itt közölt adatok mennyire függenek a termelési szerkezettől, a belterjesség fokától stb., arra utal egyeoek között az a tény is, hogy például Nagykőrösön a 10—20 kat. hold közötti gazdaságok egy kat. holdra jutó tiszta hozama 1934-ben 17,92 P, az 50—100 kat. hold közötti gazdaságoké — mint láttuk — 21,13 P, ugyanitt a 20—30 kat. hold közötti üzemeknél viszont 141,87 P (!), amit kizárólag az magyaráz, hogy az ebben a nagyságcsoportban szereplő üzemek termelésében rendkívül nagy szerepet játszott a gyümölcs.46 Az ilyen kiugró esetektől eltekintve azonban többé-kevésbé reálisnak tekinthetjük a gazdagparaszti gazdaságok fentebb kiszámított jövedelmeit. A rendelkezésünkre álló szórványadatok is többékevésbé ezt a képet támasztják alá.4 7 Sajnos, csak az 1930-as évekről állnak rendelkezésünkre ilyen részletes adatok. Ebből is egyértelmű azonban, hogy a gazdasági világválság éveit még a gazdagparaszti családok is erősen megérezték. 1929—1933 között a dunántúli gazdaságok tiszta hozama kat. holdanként mindössze 7,84 P, ami azt jelenti, hogy különösen 1931-ben, s még 1932-ben nyilván itt is negatív volt a mérleg, s a többi évben is a mélypont körül volt a jövedelmezőség. Az 1930-as évek második felében már erősen javult a helyzet, 1935—38 tiszta hozam-átlaga a dunántúli paraszti gazdaságokban egy kat. holdra 43,78 P-re tehető. Az 50—100 kat. hold közötti gazdaságok esetében ez minimálisan 2189—4378 P tiszta hozamot jelent; azért minimálisan, mert a Dunántúlon a paraszti gazdaságok tiszta hozama és az 50—100 kat. hold közötti gazdaságok tiszta hozam* 45 Juhos Lajos—Kulin Sándor: 64 dunántúli kisgazdaság vagyoni és jövedelmi helyzete az 1935. évben. Keszthely, 1936. 46 E gazdaságnagyság-csoportban az I kat. holdra eső nyershozam összege 553,28 P, amiből a gyümölcstermelés 230 P körüli összeget jövedelmezett, ugyanakkor a 10—20 kat. hold közötti üzemekben 1 hold nyershozama 173,34 p, az 50—100 kat. hold közötti gazdaságokban pedig 89,16 P volt. Reichenbach Béla—Czeider István: i. m. 251. 47 Néhány gazdagparaszti gazdaságra vonatkozó adat 1934-ből: egy 285 kat. holdas gazdaság tiszta hozama kat. holdanként 15,60 P, egy 90 kat. holdas gazdaságnál 14,60 P stb. Rusznyák Gyula: Faluvédelem. Bp. 1935. 20—21. 7 Századok 1985/3
