Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
694 GLINST PÉTER között az utóbbiak javára jelentős eltérés tapasztalható, ami elérheti a 25—30%-ot is. Hasonló volt a helyzet az ország többi részén is, azzal a különbséggel súlyosbítva, hogy a Tiszántúlon az 1935. és 1937. évi aszályok jelentős hozamcsökkenést, vagyis jövedelemkiesést idéztek elő. Itt jellegzetes még az, hogy a 100 kat. holdon aluli és azon felüli gazdagparaszti gazdaságok tiszta hozamai között jelentős különbség van, míg az előzőek tiszta hozama a paraszti gazdaságok átlagos hozama alatt maradt, a 100 kat. holdnál nagyobb gazdaságoké az átlagot jelentősen meghaladta. A 100—166 kat. hold közötti gazdaságokban itt 1938-ban 6300—10458 P közötti tiszta hozammal számolhatunk. Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy az 50 kat. holdnál nagyobb paraszti gazdaságokban az 1930-as évek közepén és második felében valóban általában 3000 P lehetett az a minimális jövedelém (a munkabérigényt is figyelembe véve), amely már jellemzője volt a gazdagparaszti életszintnek. Ez átlagosan négyöttagú családokkal számolva egy főre legkevesebb évi 600—750 P-nyi jövedelmet jelentett. Ugyanakkor a gazdagparaszti gazdaságok többsége az Alföldön lévén, a gazdagparaszti családokban a jövedelmek felső szintje egy főre számítva valószínűleg nem érte el az évi 1500 P-t (azt a szintet, amelyet az 1930-as egy főre jutó jövedelemszámítás során a felsőbb rétegek átlagos bevételeként jelölt meg a kutatás), s nem csupán 1930-ban, de valószínűleg még 1935—39 között sem. Ha erről a szintről tekintünk vissza a paraszti társadalom más rétegeire, úgy a 20—50 kat. hold közötti paraszti gazdaságok tulajdonosainak jelentős részét jövedelmük alapján nem sorolhatjuk a gazdagparaszti rétegek közé. A Dunántúlon 1929—1941 között a 20—30 kat. hold közötti gazdaságok tiszta hozama 720—1080 P, a 30—50 kat. hold közöttieké pedig 1170—1950 P között volt. Ezekben a gazdaságokban azonban a mezőgazdasági jövedelem már sokkal inkább mutatója a jövedelmi szintnek, mint a tiszta hozam, hiszen — elsősorban a Dunántúlon — ezekben a gazdaságokban a család munkabérigénye jelentős tétel volt. Ha ezzel számolunk, úgy a 20—30 kat. hold nagyságú üzemekben a jövedelem 2020—3030 P, a 30—50 kat. hold közötti üzemekben pedig 2340—3900 P között volt. így a Dunántúlon megközelítően a 30—50 kat. hold földterülettel rendelkező családokat számíthatjuk a gazdagparasztság soraihoz. Ezekben a családokban egy fő átlagos évi jövedelme valóban 500—800 P között lehetett. Ezt támasztja alá egyébként néhány gazdaság konkrét vizsgálata is, így azé a 38 kat. hold földdel rendelkező abai parasztcsaládé, amelynek összbevétele 1930-ban, tehát még viszonylag kedvező időszakban 8556,46 P volt, s összkiadása 9427,63 P. Hozzávetőlegesen 5000—5200 P közöttre tehető a gazdaság üzemeltetésére és a bérmunkásra fordított kiadás, így mintegy 3300—3500 P között lehetett a család jövedelme. A hattagú család minden tagjára így kb. 550—580 P évi bevétel jutott.48 A gazdasági válság nehéz éveiben, 1931-48 Szalánczi Károly: Néhány magyar Földmíves család-típus élete számokban. Debrecen, 1932. (A debreceni Tisza István Tudományos Társaság honismertető bizottságának közleményei. VI. k. 24. füzet.) 25, s kk.
