Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
684 GLINST PÉTER 1920—22 között a mezőgazdasági termékek ára erőteljesebben emelkedett, mint az iparcikkeké, ekkor tehát a parasztság jövedelmei jóval magasabbak lehettek, de hogy mekkora, azt nem tudjuk meghatározni). Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alakulása felől is megközelíthetjük a paraszti jövedelmeket. Ez 1924—36 között a következőképpen alakult: 2. táblázat Az egy főre jutó nemzeti jövedelem P-ben'9 1924/25 590 1929/30 640 1934/35 412 1925/26 650 1930/31 540 1935/36 446 1926/27 667 1931/32 458 1936/37 491 1927/28 669 1932/33 421 1928/29 690 1933/34 401 Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alakulása nagyjából hasonló görbét ír le, mint a paraszti jövedelmeké. Ha figyelembe vesszük azokat a nominál- és reálértékmutatókat, amelyeket az őstermelő lakosság egy főre jutó nemzeti jövedelménél megismertünk, azt mondhatjuk, hogy durván körülhatárolhatók a paraszti jövedelmek. Ez persze csak az egész paraszti lakosság egy főre jutó évi jövedelmét jelenti, ami tehát hozzávetőlegesen 280—310—330 P-re rúghatott az 1920-as évek második felében, s az 1930/31. évi 247—248 P-ről mintegy 180—190 P-re zuhant 1933/34-re, hogy majd 240 P-re emelkedjen 1936—37 táján.20 Ennyit nyújt számunkra a nemzeti jövedelem alapján történő elemzés. Madártávlatból nézve a kép nagyjából meg is felelhet a korabeli viszonyoknak. Szerencsére nem kell feladni a küzdelmet a paraszti jövedelmek közelebbi megismerését illetően, noha — ezt előre kell bocsátani — korántsem tudunk elegendőt e téren még a legjobban elemzett, leginkább ismert bérmunkás jövedelmekről sem. De arra elegendő a tudásunk, hogy kísérletet tegyünk a további finomításra. Éppen ezért majd csupán e kísérlet után térünk rá a „hárommillió koldus" társadalmának részletesebb vizsgálatára, és annak a kérdésnek a megválaszolására, mit jelentett a magyar népességnek, a korabeli magyar társadalomnak ez a tetemes része a belső piac, s ennek következtében az egész magyar gazdasági fejlődés számára. 19 Matthias Matolcsy—Stephen Varga: The National Income of Hungary 1924/25—1936/37. London, 1938. 70. 20 Ezt a becslést többé-kevésbé megerősíti egy másik, amelyik az 1938/39. évi egy főre jutó nemzeti jövedelmet próbálta társadalmi rétegenként meghatározni. Az átlagos egy főre jutó jövedelmet 1938/39-ben 604 P-re értékelte. A mezőgazdasági munkásság egy főre jutó évi jövedelmét 163 P-re, a törpe-, kis- és középbirtokos parasztokét 323 P-re, a gazdagparasztokét 1086 P-re tette. Az ipari munkásság esetében a becslés egy főre 473 P évi jövedelmet hozott ki. (A magyar nemzeti jövedelem és annak elosztása egykor és most. Bp. 1951. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadó Irodájának előadásai. 2.) Ez a becslés tehát a paraszti lakosság körében egy főre mintegy 267 P-nyi jövedelmet tételezett fel, (más lapra tartozik, hogy ez a számítás a 25 kat. holdnál több földdel bíró parasztokat „kulák"-nak tekintette, s elkülönítetten tárgyalta, aminek következtében ezen a ponton a kétféle jövedelemszámítás nem hasonlítható össze.)
