Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
682 GLINST PÉTER Mint a táblázat adataiból kitetszik, a paraszti népesség jövedelmei lényegesen alacsonyabbak, mint a városi népesség összehasonlítási alapot képező rétegeinek jövedelmei. A legalacsonyabb városi napszámosrétegeknek egy főre jutó évi jövedelme 1930—31-ben elérte (vagy jelentősen meg is haladta) a mezőgazdasági munkások egy főre jutó jövedelmét, míg a legmagasabb életszintet megvalósító birtokos paraszti rétegek egy főre jutó jövedelme nem érte el a bányászok és a kohászati munkások évi jövedelemszintjét. Ez az összehasonlítás persze annyiban felszínes, hogy a 10—100 kat. hold földdel rendelkezők kategóriája összemossa a paraszti népesség több, nem egyenértékű csoportját is, hiszen a 30 kat. hold átlagos földterületre számított egy főre jutó jövedelem ebben a csoportban tartalmazza az olyan kis- és középbirtokos parasztokét, akiknek egy főre jutó jövedelme alig vagy egyáltalán nem éri el a városi munkástömegekét, de az olyan nagygazdák szűk csoportját is, amelyeknél az egy főre jutó évi jövedelem esetleg megközelíti a magyarországi lakosság legfelső 20%-ának egy főre jutó évi 1 500 P-jét is. De ha voltak is ilyen paraszti családok, azt nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy az egész paraszti népesség jövedelemszintje mélyen a nem paraszti népességé alatt maradt, azt széles paraszti tömegeké meg sem közelíthette, és azt is leszögezhetjük, hogy még a legvagyonosabb paraszti családok jövedelme sem érte el a nem paraszti népesség módosabb rétegeinek legalacsonyabb jövedelmi határát. Egyelőre ne foglalkozzunk a különféle paraszti rétegek jövedelemszintjének értékelésével, inkább arra tegyünk kísérletei, hogy elhelyezzük azt az 1920—30-as évek menetében. 1930—31-ben — mint láttuk — az egy főre jutó évi jövedelem Magyarországon 536,6 P-t tett ki. Ugyanakkor ha csupán a parasztságot vizsgáljuk, a paraszti népesség egy-egy tagjára ebben az évben átlagosan csupán 247,40 P jutott,14 vagyis az egy főre számított paraszti jövedelem nem érte el az országos átlagnak a felét sem. Ha pedig az ország lakossága 79,8%-ának egy főre jutó jövedelméhez viszonyítjuk a paraszti jövedelmeket, akkor is kisebb ez az összeg, mint a majd 7 milliónyi lélek átlagos 288,8 P-nyi évi jövedelme,1 5 s messze elmarad attól a létminimumnak tekinthető jövedelemtől, amelyet a 30-as évek elején a munkáscsaládok megélhetését illetően vettek alapul. Egy 5 tagü munkáscsalád havi létminimuma e számítás szerint 250 P, azaz egy főre számítva évi 600 P.16 Ennek a létminimum összegnek csupán 41,2%-át tette ki az egy főre számított paraszti jövedelem átlaga. S noha tudjuk, hogy az ilyen számított létminimum elég messze van a valóságos létminimumtól, mégis feltűnően alacsony paraszti jövedelmekről van itt szó. Az 1930—31-es gazdasági év tulajdonképpen a fordulója a magyarországi gazdasági ciklusnak. A világgazdasági válság 1931-ben kezdte erőteljesen éreztetni 14 Saját számítás Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás... c. tanulmányának adatai alapján. Az egyes paraszti rétegekre Matolcsy által számított összes bevételt összesítettük, s az eredményt elosztottuk az 1930. évi népszámlálás alapján paraszti népességnek vett lélekszámmal. 15 Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás... 285. 16 Nagykálnai Levatich László: Nemzeti jövedelem és jövedelemeloszlás Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 1933. 220—221.
