Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
668 SCHLETT ISTVÁN elméleteknek, merőben elvont tételeknek s azokból levezetett következtetéseknek aránytalan és illetéktelen szerepet tulajdonított a közösség; hogy úgy az államférfiak, valamint a munkások, nagyrészt előzetes tanok és általános fejtegetések nyomán indultak, terveztek és követeltek ... Az álkövetkezetesség, amely mindenekfelett az elmélet rendszerességét tekinti, s a végletekig levonja a logikai okoskodás fonalán a tetszetősen szabatos eredményeket, megtéveszti a társadalmi állapotok szemléleténél a helyes ítéletet, megzavarja a távlat szabályainak kellő tekintetbevételét, meghamisítja az érzéket a dolgok természetes arányai és mértékei iránt".164 S példái, Lassalle, Marx, Rodbertus, de a szabad kereskedelem „doktrinerei" és a munkás-osztalék hívei stb. egy csoportba kerülnek, mint olyanok, akik „csodaszereket" keresnek. Véleménye szerint a tudomány jelentőségének félreértéséről és megállapításainak hamis értelmezéséről van itt szó. A tudomány ugyanis elvonatkoztat, törvényeket keres, de képtelen arra, hogy a gyakorlatot a maga teljességében átfogja — ebben persze igaza van —, s így a politikában szükségszerűen hibás az az álláspont, amely elvont elméletekkel kívánja irányítani a mozgalmakat. Végkövetkeztetése tehát így szól: „.. . a legegészségesebbek a viszonyok ott, ahol az ily mesterkélt felfogások a legkevésbé hatottak akár a küzdelmek, akár a kiegyenlítések folyamataira, s ahol túlnyomólag a gyakorlati körülmények pillanatnyi igényeihez, a szemben álló erők mindenkoron érvényesülő valódi arányaihoz idomultak a törvényhozási intézkedések."165 A „munkáskérdés" helyes kezelésére Angliát állítja példának, de alapfelfogásával megegyezően ezt sem úgy, hogy az ottani intézményeket kell átvenni, hanem módszerként, annak példájaként, hogy a problémák megoldásában a konkrét viszonyokból kell kiindulni. Belátja ugyan, hogy a nemzetek közötti érintkezés miatt nem lehet lebecsülni a szellemi mozgalmak „világpolgárias" természetét, de arra is utal, hogy ezek hatása nem annyira a néptömegekre, mint inkább az uralkodó osztályokban jelentős. Belátás esetén tehát lehetőség van arra, hogy mégiscsak a magyar viszonyokból határozzák meg a szükséges reformokat — ha azok valóban szükségesek. Azonban akkor nemcsak beszélni kell róluk: „... amennyiben a munkások érdekében engedmények tétetnek, azok ne teoretikusak és pusztán látszólagosak, hanem valódiak és kézzelfoghatóak legyenek."16 6 A továbbiakban a lehetséges konkrét reformokat veszi szemügyre. Elsőként a politikai természetű kérdésekkel, így a választójog problémájával foglalkozik. Elvben helyesli a munkásoknak azt a törekvését, hogy befolyásra törekszenek a politikai életben, és intézményi biztosítékok létrehozását követelik, mert ezek nélkül a tőke birtokosaival szemben kivívott sikereik bizonytalanok lesznek. De e törekvéseknek véleménye szerint határt kell szabjon az „összesség érdeke" — s nem habozik 164 Pulszky Ágost: i. m. 19—20. 165 I. m. 21—24. I. m. 26.
