Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
666 SCHLETT ISTVÁN munkáskérdés megoldásának előzménye nálunk magának a munkáskérdés feltételeinek megteremtésében áll: a kapitalisztikus nagytermelésnek meghonosításában. "16 0 (kiemelés az eredetiben) Józan, higgadt helyzetelemzés, s nem véletlen, hogy tartalmában megegyezik — ha következtetéseiben nem is — Engelsnek a magyar Szociáldemokrata Párthoz intézett üzenetével. Ha Engels üzenete azoknak szólt, akik a fejlődésben bízva a kapitalizmus szörnyűségeinek kikerülésében reménykedtek, Pulszky azok ellen érvelt, akik e várható szörnyűségekre hivatkozva a fejlődés ellen léptek fel, nem akartak „nyitott szemmel a pusztulásba rohanni". Érvelése következetes. Magyarország — a pusztulás terhe mellett — nem kerülheti el a kapitalisztikus termelést; a nemzet égető problémáit — a kivándorlástól az ország függetlenségéig — csak egy fejlett ipar alapján lehet megoldani. Az agrártársadalom sem stabilizálható, s figyelmeztet arra, hogy a parasztság is ny 4t lesz, mert a fejlődés során nyitottá kell váljon az átalakulásra. Bizonyítékként Írország, Lombardia és Oroszország parasztságának helyzetére és mozgalmaira utal. Nemsokára már a magyar agrárnépesség is bizonyíték lehetne — sót, már ekkor is az, hisz a kivándorlás, az alföldi szektamozgalmak terjedése stb. már ekkor is figyelmet kelt. A „munkáskérdés" kezelésére tehát csak olyan eszközök vehetők igénybe, „amelyek a kapitalisztikus termelés minél erőteljesebb kifejlődésével megférnek". S mivel a magyarországi helyzet sajátos, a nyugat-európaitól különbözik, ezért ennek kellő méltatása nélkül válságossá alakulhat minden rendszabály, amely önmagában és másutt esetleg üdvösnek volna tekinthető, de nemzeti politikánk céljaival össze nem egyeztethető".101 Az előttünk járók példájából való okulást ő tehát másként fogja fel, mint a társadalom különböző „csodadoktorai". A történelmi fejlődés egészét kísérli meg értelmezni, s a kapitalista termelés folyamatának kibontakozását kétségkívül korrekt módon ábrázolja. Minden moralizálástól mentesen állapítja meg, hogy a nagyipar alapjaiban alakította át a társadalmat, pusztítja a kisipart, a társadalom struktúrájában hatalmas változást hoz az agrárnépességre nehezedő nyomása által, s hogy megingatta a hagyományos arisztokrácia politikai és társadalmi fölényét. Arra is felfigyel, hogy ezt a folyamatot a munkásság szerveződése kíséri, amely megtanulta a „szövetkezés titkát", s nemcsak a gyáripar, hanem a kismesterek ellenében is, ezáltal két tűz közé szorítva azokat. Valóban finom elemzéssel mutatja ki, hogy a kisipar helyzete roppant sajátos lett: a gyáriparral szemben védelmet óhajt, de saját megoldása nincs, mivel alkalmatlan a társadalom vezetésére, viszont a mások által kínált védelmet nem fogadhatja el, hiszen az vagy létében, vagy mozgásszabadságában korlátozza. 160 1. m. 3—4. 161 I. m. 8.
