Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
656 SCHLETT ISTVÁN Igazi liberális alapállás fejeződik ki végső ítéletében is. A szocializmust mint elméletet, a szocialista munkásmozgalmat rendkívül élesen veti el, ezekkel semmiféle kompromisszumra nem hajlandó. A szocialista program ellen — mondja — küzdeni kell, hiszen az nem más, mint őrültség: „A szocializmus állama alapszik a kényszermunkán, társadalma a céhkényszeren ... Az állam szétporlik községekre ... munka termeli egyedül az értéket, mely munkaidőben méretik. ... Vallás, család — ezek túlhaladott álláspontok .. ,"12 5 stb. Mint mondtuk, ezeket őrültségeknek tartja, de veszélyesnek, hisz feltevése szerint a proletárok ítélőképessége csekély, és így ezek az eszmék elcsábíthatják. De lát még egy másik okot is, és ez az, hogy a proletárok elégedetlenségének valóságos okai is vannak. Javaslata egyértelmű: Anglia példáját kell követni, szociálpolitikát, segélyző-és rokkant pénztárakat, hitelszövetkezeteket stb. kell teremteni, s óva int a német példa, az „államszocializmus" követésétől. Magyarországról, a magyar munkásmozgalomról nem beszél, mert mint mondja, „Hazánkban ... a szocializmusnak nincs tere. Társadalmunk alapját szabadságunk és nemzetiségünk képezi. Ezek, nevezetesen az utóbbi ellen, az internacionalizmusnak nincs fegyvere. De különben is, hazánk még azon—e részben — boldog országok közé tartozik, hol nem éheznek s hol becsületes munka becsületesen fizettetik." Úgy látszik, mintha itt cserben hagyta volna realizmusa, amely a külföldi példák elemzésénél kétségtelenül jellemezte. És ez a váltás sem funkció nélküli. Az viszont igaz, hogy a magyar munkásmozgalom ekkor még nem kényszeríthette ki nemcsak a konkrét intézkedéseket, hanem igazán a figyelmet sem. S így Enyedi, bizonyos joggal, még csak a megelőzésről beszélhetett, s azt igen könnyűnek találta: „egy kis jóakarattal és áldozatkészséggel teremthetünk oly intézményeket, melyek a jövő nemzedéket számos elkeseredett harctól megóvhatják."126 Ahhoz, hogy ez a remény illúziónak bizonyuljon, még várni kellett vagy tíz esztendőt. A praktikus liberálisokat így nem annyira a megelőzés, a jövőre készülés foglalkoztatta, hanem az a konkrét harc, melynek a „vörös köpeny" mögött, azt lobogtatva és azzal riogatva a „fehér" és a „fekete köpeny" viselői folytattak. A liberálisok szocializmus elleni tevékenysége ennek következtében elsősorban nem a proletár-, hanem a konzervatív — elnevezésükben az államszocializmus — szocializmusokra irányult. Ennek magyarázata roppant egyszerű. A proletárszocializmust többnyire nem vették komolyan, s ha szót ejtettek róla, azt igen gyakran a lekicsinylés — Magyarország esetében pedig egyszerűen létének kétségbevonása — jellemezte. Azoknak a liberálisoknak is csak lenéző mosoly vagy vállveregető dicséret járt, akik a gyakorlati megoldás vagy megelőzés módozatait kutatták. Annál többször vetődött fel a védekezés gondolata azokkal szemben, akik a szocializmusra sanda szándékokkal hivatkoztak. 125 I. m. 17. k. 61. 126 I. m. 17. k. 63.
