Századok – 1985

Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608

A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 655 A munkásság harcának, szervezeti fejlődésének persze nemcsak elméleti fontosságot tulajdonít, bemutatását nemcsak a tudományos megalapozásához tartja elengedhetetlennek, hanem gyakorlati céljai is vannak. Az ugyanis, hogy e feltartóztathatatlannak ítélt folyamatban megfigyelje, vannak-e olyan tendenciái, amelyek alapján lehetséges a szocializmus végcéljainak elkerülése. Természetesen Angliában találja meg ezt a típust, s ezért az angol munkásmozgalom fejlődésének szenteli a legnagyobb terjedelmet. Engels írásai és Marx Tőkéjének ide tartozó passzusai alapján mutatja be a kiindulópontot és részben magát a fejlődést is, hogy aztán megállapíthassa: Angliában rájöttek arra, hogy az államnak be kell avatkozni az ipari, gyári viszonyokba, de nem atyáskodó és nem rendőri módon — mint Németországban —, hanem ügy, hogy annak eredménye a munkásharcok kereteinek meghatározása legyen. Ennek lett eredménye az ipar virágzása, de az is, hogy nincs szociáldemokrácia, és „megtűrheti fővárosában az Internationale fővezéreit".120 A tanulmány második részében a marxizmussal, a német munkásmozgalommal és Lassalle-al, valamint az Internacionáléval foglalkozik. Marxot ő is „éleselméjűnek" tartja, akinek, minthogy „éles ésszel, nagymérvű tudománnyal — nevezetesen a tények köréből — és dialektikával bír, sikerült a szocializmusnak egy új korszakát alkotni".12

1

Láthatóan ismeretei vannak Marx politikai gazdaságtani felfogásáról is — noha úgy tűnik, nem elsőkézből —, s érték- és áruteóriáját tartja szocializmus-felfogása megalapozásának. Azt is elismeri, hogyha ezt valaki elfogadja, aligha harcolhat sikerrel a következtetései ellen. Persze, megkísérli a bírálatot, és itt a használati érték és a csereérték dialektikáját veszi célba, de érvelése meglehetősen szegényes: a dialektikával szemben a józan észre hivatkozik: lehetetlennek tartja ugyanis, hogy „valami saját ellentétében jelentkezik"!122 A marxizmus alaptételeit a következőkben foglalja össze: értékelmélet, értéktöbbletelmélet, kizsákmányolás, koncentráció, a kisajátítók kisajátítása, társadalmiasítás. Amikor azonban a konzekvenciákat vonja le, s a „jövő államára" vonatkozóan Marxot nem idézheti, a marxizmus schäfflei értelmezését adja: „íme ez a szocialisztikus állam képe. Alapja a kényszermunka. Az egyéni tulajdon megsemmisül ... Az állam egy nagy dologház, az egyén egy termelési eszköz ..." stb.123 Egy ilyen marxizmust s a munkásmozgalomnak azt a formáját, ami ezen alapul — az Internacionálét és a német munkásmozgalmat tartja ilyennek, az angolt semmiképpen — természetesen nem fogad el, sőt minden érték elpusztítójának véli. A Párizsi Kommünre is ezért hivatkozik, s ezért figyelmeztet arra, hogy nem szabad lebecsülni az Internacionálét. Nem tagságának száma a fontos, hanem az, hogy „az Internacionale csak a csapatkeretet képezi ... neveli a tiszteket és vezéreket .. ,'424 120

I. m. 16. k. 350—65. 121

I. m. 17. k. 23. 122

I. m. 17. k. 27. 123

I. m. 17. k. 32. 124

I. m. 17. k. 57.