Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
636 SCHLETT ISTVÁN Maga sem állítja, hogy ez a megfogalmazás közvetlenül Marxtól származna, mert úgymond Marx „pozitív céljaik hangoztatásakor igen óvatos szokott lenni", de meggyőződése, hogy „... aki olvasni és következetesen gondolkodni is tud, az felismeri, hogy a föntebbi alapgondolatok alkotják a szocializmus magvát és célját".70 Láttuk Marx véleményét Schäffle olvasni és gondolkodni tudásáról, s ez gondolom elegendő itt ahhoz, hogy álláspontját a szocializmus schäfflei kvintesszenciájáról jelezzük. Viszont megérthetjük azt is, hogy miért volt elfogadható a szocialisták egy része számára éppúgy, mint a szociálkonzervatívok egy részénél: a kulcsszó a kollektivizmus és a szervezettség. E fogalmak többféleképpen értelmezhetőek, belefért az állami mindenhatóság (állami tulajdon), mely az uralkodó felfogások szerint éppúgy a szocializmus lényegéhez tartozott, mint a szervezettség, a verseny megszüntetése, s természetesen a magántőke, a termelőeszközök egyéni tulajdonának az eltörlése. Schäffle valóban „kicsinosítja" a szocializmust, s „ésszerű" javaslatai — persze a megvalósulást a távoli jövőbe helyezve — minden problémát megoldanának, de nemcsak a jövőre, hanem már a jelenre nézve is, mert feleslegessé tenné az osztályharcot, s jószerével a munkások szervezkedését, a munkásmozgalmat. És persze a demokráciát is, hisz Schäffle szerint a szocializmus csak a szabadelvüséggel szembeni harcában ragaszkodik ehhez. „Ha azonban sikerül neki a munka általános szervezését keresztülvinni, akkor a szocialista állam szervezete olyan organizmusnak tökéletes formája lesz, mint aminő kezdetleges formájában a középkori céh- és testületi rendszerű közgazdaság volt. A testületek szerint való organikus tagozódás a liberális individualista állam számára sokkal idegenebb dolog, mint a szocialista állam számára ... Lassalle jogbölcsészeti főműve, »A szerzett jogok rendszere« abban a gondolatban csúcsosodik ki, hogy egyetlen társadalmi funkciót sem szabad magánosoknak átengedni, hogy a társadalmi termelésnek a tőke segítségével űzött magánkihasználása éppen olyan társadalomellenes, közellenes, feudális, mint amilyen hajdan volt a feudálisoknak atyáskodó és az állam helyett kifejtett uralma."71 Ami Marx és Lassalle nézetei közti különbséget illeti, ugyancsak nem feladatunk az elemzés elvégzése, de mindenképpen tény, hogy korabeli olvasatuk igencsak egybecsengett. így Schäffle jóhiszeműségét sem a fenti, sem a további és már nem idézett megállapításainál nem vonjuk kétségbe, s azt sem vitatjuk, hogy Marx-olvasata sokban valóban egybevágott a kor nem egy szocialista olvasatával. Viszont van egy tény, ami mérföldekre helyezi Schâfflét a munkásmozgalmaktól. A munkásmozgalom valóságos, tényleges osztályharcot vívott, a Schâffle-féle megközelítés viszont pont ez ellen irányult. S liberalizmus-bírálatának indítéka éppen az volt, hogy azt a diszharmóniát, amelynek egyre félelmetesebbé váló kifejezése a munkásság gyakorlati — gazdasági és politikai — harca volt, harmónia váltsa fel. Szerinte ezért kell megváltoznia a liberál-kapitalizmusnak. S a „kijavított" szocializ-70 Uo. 71 I. m. 9.
