Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 637 mus megfelelhetne ennek a célnak, hisz az állam felügyelete, a szervezett termelés és elosztás, az, hogy mindenki az állam alkalmazottja lenne, megszüntetné az anarchiát, az éles konfliktusokat és a harmóniát semmi nem zavarhatná. Egy ilyen fejlődéshez nem kell munkásmozgalom, sőt ha az átalakulás ennek eredményeképpen valósulna meg, az tragédiát jelentene: „A »polgárosultság legfőbb és legszentebb javai«-nak pusztulása volna, ha a szocializmus a maga nyers, demokratikus-kommunisztikus formájában valósulna meg. De ez a pusztulás nem következnék be szükségképpen abban az esetben, ha a harmadik és negyedik rend közötti vitakérdés csak a gazdasági területre szorítkoznék, s a további fejlődés a fokozatos reform és a társadalmi szempontból előnyös kollek tív termelés korlátai között menne végbe."72 (kiemelés az eredetiben) Schäffle — a katedra-szocialistákat e téren is reprezentálva — „szocialistává" válásával egyidőben szociáldemokrata-ellenes müveket is ír, s ezek egyike, a „Die Aussichtslosigkeit der Sozialdemokratie" ugyancsak elterjedt lesz, de ez már kihívta maga ellen a szociáldemokraták bírálatát. Viszont kétségtelen, hogy ez a „Quintessenz"-cel nem történt meg, s pl. az 1911-ben megjelent magyar kiadás szocialista fordítójának előszavában is csak igen halvány utalások vannak ellenvéleményére.73 Említettük már, hogy Schäffle ezen írását Magyarországon is alapműnek tekintik, és igen sokat hivatkoznak rá. Az azonban, hogy első magyar nyelvű kiadására húsz évet kellett várni, azt is mutatja, hogy egy szekularizált és iparpárti antiliberalizmus iránti igény Magyarországon csak később jelenik meg nagyobb mértékben. De ezzel elérkeztünk a liberalizmus és a konzervativizmus közötti párharc magyarországi történetéhez. Újkonzervatív és ,.államszocialista" irányzatok A különféle tartalmú újkonzervativizmusok liberalizmusellenes támadásait Magyarországra először a „harcos katolicizmus" közvetíti. Láttuk már, hogy ennek során a „munkáskérdés" felvetésétől sem tartózkodott. A hetvenes években már katolikus egyesületekben, de templomokban is szóba kerül, jelezve, hogy nemcsak a racionalizmus, a szabadgondolkodás, a vallástalanság ellen nyitnak frontot, de a liberalizmus egész doktrínáját támadják. Lássunk erre példákat. Csaplár Benedek „áldozár" 1874 novemberében a Szent László Társulat közgyűlésén a régi konzervatív kiindulópontról, de már az érvelést megújítva éles támadást intéz a 19. század eszméi ellen, s többek között „az alsóbb rétegzetben gyülendü vulcán szerű elemek tetemes mennyiségére" utal, amelyek kitörésének meggátlására, a „társadalom kórjelenségeinek" orvoslására a liberalizmus nyilvánvalóan alkalmatlan, hiszen azokat maga hozta létre. Kettelerre hivatkozva írja le a 72 Schäffle: i. m. 78. 71 Lásd a fordító (Kunfi Zsigmond) előszavát a könyvhöz.
