Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 635 méreg mindinkább megfertőzi a német polgárság ideológusait is, azt bizonyítja többek között egy mostanában megjelent kis brosúra az ön által jól ismert Schäffle tollából, címe: »Die Quintessenz des Sozialismus«. A saját szórakoztatására meg kellene rendelnie magának ezt a kis dolgot. Tele van önkéntelen komikummal. Ez a kis írás ugyanis, mint maga a szerző utal rá, egyrészt speciálisan a protestáns lelkészek számára íródott, hiszen nem engedhetik át kizárólagossággal katolikus versenytársaiknak a szocializmussal való kacérkodást. Másrészt Schäffle úr, hamisítatlan sváb fantáziával olyan csinosra festi magának az eljövendő szocialista millenniumot, hogy az a kedélyes kispolgárok tökéletes birodalma lesz, egy csakis Kari Mayerek által lakható paradicsom."67 Marx tehát egyszerűen kimosolyogja ezt az írást, pedig akár büszke is lehetne, hisz Schäffle „majdnem" marxista; a „Tőke" jelenti számára a kiindulópontot. S ráadásul nézeteiben fordulat állott be: négy évvel ezelőtt a „Kapitalismus und Sozialismus"ában, a kapitalizmust akarja kijavítani a szocializmus által felvetett „helyes" ötletek alapján, most már szocializmust akar, csak „tökéletesítve", hogy az lakhatóvá váljon a „Kari Mayerek", a kispolgárok, de főleg a „tökéletes" társadalmat igazgató tudós közgazdászok számára. Milyen tehát Schäffle szocializmusa és az a „paradicsom", amely nemcsak a kispolgárok, de egyes szocialisták, sőt nemzetgazdák szívét is megdobogtatta? Mindenekelőtt „tudományos", nem az engelsi értelemben, hanem úgy, hogy a tudós által megalkotott szocializmus. Nem csoda, hogy első feladata éppen az, hogy kiigazítsa a szocializmus-felfogásokat, mert nemcsak a „politikus csizmadiák" nem értik, de „nem ismerik a »vagyonos és művelt« osztályok tagjai, sőt még a szocializmus hívei sem".6 8 A szocializmus lényegét a következőképpen fogalmazza meg: „A magántőke (vagyis a spekuláción alapuló s társadalmilag csakis a szabad verseny szabályozta magántermelő mód) kiszorítása a kollektív tőke, vagyis olyan termelőmód segítségével, amely a nemzeti munka egységesebb (szociális, kollektív) szervezését teremtené meg azáltal, hogy a termelő eszközöket a társadalom valamennyi tagja közös, kollektív tulajdonává tenné. Ez a »kollektivista« termelő mód megszüntetné a mai szabad versenyt, olyképpen, hogy az árutermelésnek kollektive (társadalmi vagy szövetkezeti) úton végezhető részét a közösség vezetésére bizná, és ugyancsak ennek hatáskörébe utalná a közös (társadalmi) termékeknek a közösség tagjai között való felosztását, amikor is kinek-kinek részesedését vagy a munkateljesítmény, vagy pedig (kommunista rendszerekben) »az ésszerű szükségletek« szabnák meg." A fentiek mellett még egy dolog jön újra és újra elő Schâfflenél a „lényeg" kifejtésében, s ez a munka társadalmi megszervezésének szembeállítása a magántőke szabad versenyének anarchiájával.69 61 Marx levele Ferdinand Fleckleshez, 1877. január 21. MEM, 34. к. 238. 68 Az idézeteket az 1911-ben megjelent második magyar nyelvű kiadásból veszem. Schäffle: A szocializmus alapvető tanitásai. Bp. Lampel, Magyar Könyvtár 629—630. sz. 1911. 6. 69 1. m. 7—10.
