Századok – 1985

Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608

A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 631 — ha nem is hibásnak —, elégtelennek ítéli a Schultze-Delitzsch-féle kísérleteket is, s még ezekben is felfedez haladásellenes elemeket, ugyanis az általuk hirdetett önsegélyes szövetkezetek is gátolhatnák az ipari fejlődést. Az „igazi" megoldás, véleménye szerint, a nemzetgazdászok — de főleg gyakorlati és nem elméleti —javaslataiból bontakozhat ki.5

9 Amikor a konkrét javaslatokat veszi sorra, valóban mindenkitől tanulni akar. St. Mill-től Schäffleig és Roschertől MacCulloch-ig terjed a sor, s ezek gyakorlati tanácsaiból kerekedik ki egy program, ami nagy hasonlóságot mutat a korábban már említett anonim „Arbeiterfrage" с. írás javaslataival — s alighanem a hatvanas évek legtöbb „gyakorlati" liberáliséval. E javaslatok egyként irányulnak a szocialisztikus és a „pseudo-conservativ pesszimizmus" ellen, s érezhetően csak a javaslatok alátámasztásaként hangzik el a fenyegetés, „hogyha ilyen minden osztályok és közületek érdekei, és jogaival megférhető segély semmiféle oldalról sem kínálkoznék, akkor a gyámolítást szükséglő osztályok jövőben is általános csábítás és ámítás, lázítás idejében lesznek készek részükre is a bűnök és balgatagság poharát csordultig megtölteni, és rossz utakon elnyerni azt, mi igazságos úton elérhetetlennek látszott."60 A program tehát a következőket foglalja magába: a műveltség emelése, a termelés szabadsága és kifejlődése, állami segélyezés ott, ahol ez szükséges, a családi kötelékek erősítése, munkásvédelem (főleg a gyermek- és a női munka vonatkozásában), darabbér, részesedés—ott, ahol ez termelésnövelő hatású—, a „magasabb műveltségi foknál a munkások részesítése a politikai jogok élvezetében, hogy ezen osztály ne süllyedjen alá a mindennapi kenyér utáni vadászat lenyomasztó posványába", egyletek és egyesületek létesítése (önképző- és olvasó egylet, vasárnapi iskola, dalárda, testedző kör stb.), a tőkések részéről szívélyes, atyai bánásmód, a fényűzés csökkentése, hogy ne hívják ki a munkások irigységét, részvét és patronázs stb. A megoldás tehát gyakorlati, és minden félnek, a munkásnak, tőkésnek és az államnak is részt kell benne venni. Angliát látja e téren is a mintaországnak, s prognózisa egyértelműen pozitív: „Ily utakon fog a munkásosztály egészséges fejlődése létesülni. Angliában lassan és nesztelenül véghez megy és onnan továbbhaladva átlépi a csatornát. ... Sem teljes átváltozások, mint a szocialisták és kommunisták akarták, sem az államhatalom önkénye és parancsszava nem lesz szükséges. A műveltség és az avval emelkedő jólét hatalma, szabad egyesülés és az abból áramló erkölcsi emelés, lesznek a megerősített társadalmi alkat aloszlopai, azok fogják az érdekek diszharmóniáját az iparos társadalomban a legszebb összhanggá feloldani; a munkásnak része lesz az értelmiségben, a tőkében és az ezeken alapuló politikai függetlenségben, önállóságban és az emberiség egyik legszebb célja lesz ismét elérve.. ,"61

(kiemelés S. /.) 59

„... nem létezik olyan általános gyógyszer, társadalmi bajokat gyógyítani lehetne." i. m. 126. 40

I. m. 138. 61

I. m. 157. oly általános elv, melynek alkalmaztatásával a 2*