Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
632 SCHLETT ISTVÁN Egy gyakorlati elmétől igazán meglepőek ezek a himnikus szavak, melyek oly szépen festik a konjunktúra szakaszában mindig feltűnő liberális utópiát, az érdekek diszharmóniáját a jóléti társadalom összhangjában egyesítő és kiegyenlítő ideált. Földes ekkori kapitalizmus-apológiája tehát hamisítatlanul liberális, s ez határozza meg szocializmus-felfogását és a „munkáskérdésre" s annak megoldására tett javaslatait is. De alig négy éven belül jelentős változások következnek be felfogásában. Nézeteinek átalakulása egyértelműen kiderül egy 1874-ben publikált írásában, melyben a nemzetgazdaságtan újabb irányzataival foglalkozik.6 2 Míg korábbi írásában, mint láttuk, a klasszikus angol közgazdaságtan és az ötvenes—hatvanas évek vulgár közgazdászait tartja a tudomány „korifeusainak", mostani cikkében már lekicsinylően beszél róluk, s az új közgazdász iskolákat, elsősorban a német katedraszocialistákat nevezi meg, mint akik munkájának eredményeképpen a tudomány kinőtt Smith és Ricardo korának „szűk ruhájából".63 Változásokat regisztrálhatunk a szocializmus értékelésében is. A négy évvel korábban éppen ezért a gondolatáért is kárhoztatott Lassalle-t idézi a manchesterizmus államfelfogása ellen, s most fedezi fel Marxot — valószínűleg éppen a katedraszocialisták közvetítésével.64 De a személyek értékelésén túl, magáról a szocialista áramlatokról is megváltozott véleménye, s egyáltalán a szocialisztikus irodalomnak tulajdonítja e fordulat előkészítését, megállapítva, hogy „a szocializmus . . . tagadhatatlanul a tudomány további fejlesztésére nagy befolyással bírt".65 Azonban az igazán jellegzetes változást mégis a liberál-kapitalizmus értékelésében fedezhetjük fel, még akkor is, ha nem ez áll e dolgozat középpontjában. Míg korábban — mint láttuk — a kapitalizmus nehézségei a fejlődés nehézségeinek tűntek számára, s eltűnésüket jórészt a spontán fejlődésre bízta, most szervi bajokat is talál, amelyek gyógyítása csakis gazdaságon kívüli eszközök segítségével történhetik meg. Földes számára a liberál-kapitalizmustól elvezető úton ekkor ezt a gazdaságon kívüli tényezőt az erkölcs jelenti, s számára a katedra-szocialisták elsősorban etikai iskolát jelentenek, s ezen az alapon társítja hozzájuk Millt, Langet, Comte-t s másokat is. A manchesterizmus bírálatában az etikai momentumok uralkodnak, ettől kezdve állandó jelzőjévé válik a „rideg", s kijavításának módja mindig az „erkölcsösségen" alapuló intézkedésekkel kapcsolódik össze. A klasszikus liberalizmustól kétségtelenül elvált már gondolatmenete, s elindult a szociál-konzervativizmus felé. Státusának megfelelően az „objektív" tudomány 62 Dr. Weis: Béla (Földes Béla): A nemzetgazdaságtani eszmék újabb fejlődése. Bp. 1874. " I. m. 7. 64 Az általa idézett Schäffle 1870-ben megjelent Kapitalismus und Sozialismus с. könyvében (Tübingen, 1870) már önálló fejezetben foglalkozik Mar.x Tőkéjével, s az ugyancsak idézett H. v.Sybel 1872-ben írt Die Lehre des heutigen Socialismus und Communismus c. könyve — valószínűleg elsőként a polgári irodalomban — már a marxi tanokat állítja a középpontba. Lásd R. Dlubek—H. Skamhrak: i. m. 69. 65 Dr. Weis: В : i. m. 58.
