Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 629 láttán. Könyve alaphangját ez adja meg. Lényegében a szocialisták antikapitalizmusa ellen küzd, mondván, hogy „a szocialistáknak a tőke szüksége ellen tett támadásai alaptalanok". Megvédi a tőke felhalmozásának rendszerét is: „. . . én ... sem látom a társadalmat a tökély fokán, és a szociális viszonyokat rózsaszínben, nem tagadom a nagy tőkék és az avval járó pénzuralom —- argyrokrácia — káros voltát, veszélyes befolyását, de dacára annak véleményem az, hogy szemközt az eddig tett javaslatokkal, melyek a tőke és tulajdon megsemmisítésével az emberi természetet és az abban rejlő haladási vágy isteni szikráját elfojtani törekednek, szemközt a szociáldemokraták félszeg javaslataikkal, melyek csak a kommunizmus gyenge másképei, homöopathicus adagai, melyek az államot mindennek tulajdonosává akarják tenni, mindaddig, még célszerűbbnek találjuk a tőke mostani felosztását és működését."5 0 A szocializmust indokolatlannak is tartja, mert követelései nemcsak helytelenek, de feleslegesek is, hisz — mint írja — a munkásság helyzete valójában jó, sőt egyre javuló: „... az újabbkori fejlődés mutatja, hogy a tőke legújabb korszakunkban sokat tett a munkások helyzetének javítására, hogy áldozatkészséget nagy mérvben gyakorol, hogy egy korszak sem mutatja a rendek kölcsönös feláldozását ily nagy mértékben, a gazdagabb osztályoknak ily terjedelmes philantropicus törekvését az alsóbb osztályok érdekében, mint a miénk, egy korszak sem a külső társadalmi fellépés ilyen egyenlőségét, és tagadhatatlan, hogy mai napban a munkás sokkal nagyobb szabadságot, önállóságot és kényelmet élvez, mint azelőtt."5 1 Ebből az alapállásból a problémák megoldásának lehetséges útja nyilvánvaló természetességgel következik: a munkás és a tőkés érdekazonosságának felismerése, a munkások konzervativizmusának, aszkétizmusának(!) felszámolása, a munkások közgazdaságtani és erkölcsi nevelése, takarékosság és előrelátás „azon gyökeres reformok, melyek a munkások üdvét elővarázsolni fogják, sokkal gyorsabban és biztosabban, mint bármily újítás, mely létének főtörzsét a tőkét támadja meg".5 2 Müvének nagyobb részét a munkáskérdés, a munkásmozgalmak és a munkáskérdés megoldására tett javaslatok részletes tárgyalása teszi ki. Steinre hivatkozva elismeri az osztályokra tagozódást s azt, hogy a munkáskérdés lényege a munka—tőke viszonyban s az érdekek harcában van. A munkás—tőkés érdekazonossága mellett tehát érdekkülönbségeket is talál, s ezen érdekek megszervezésében, akár a munkások szervezkedésében sem talál kivetnivalót, amennyiben nem hagyják magukat „a sok ideológ agyrémei által" befolyásolni, s törekvéseiket nem kötik össze osztálygyűlölettel.53 Harcukat jogosnak tartja ugyan, de csak akkor, ha ebben is mértékletesek, s e harc nem akadályozza az ipar fejlődését, hisz ez a közös érdek; érdeke a tőkének s a munkásnak egyaránt, mert ez hozhatja meg mindkettő felvirágzását. Az ipari fejlődés 50 Lugossy: i. m. 28. 51 I. m. 31. 52 1. ш. 32. " I. m. 43—45. 3 Századok 1985/3
