Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
628 SCHLETT ISTVÁN annak megoldása, hogy a munkások részesedjenek a vállalat tiszta nyereségében. (Itt megjegyzi, hogy ezt lesz a legnehezebb megoldani, mert a tőkések várhatóan ellenállnak e törekvésnek.) Az önsegély fő céljai a takarékpénztár, fogyasztási egyesületek és a szövetkezetek. Persze az államnak ezek mellett más feladatai is vannak. Meg kell akadályoznia, hogy a munkások esetleg felülkerekedjenek, s a választójog segítségével átvegyék a közügyek intézését. Éppen ezért e program csak fokozatosan valósítható meg, s feltételezi azt is, hogy a nevelés segítségével a munkások is megváltoznak, lemondjanak a lassalle-i tervekről, s eifogadják, a fentebb vázolt igazságos megoldást.47 Ez a naivitás csak egy tudóstól, s valószínű, hogy csak egy olyan korszakból származhat, amelyben a tényleg impozáns változások gyors üteme a „minden lehetséges, ha megvan a jó szándék" típusú megoldásokat is hihetővé tesz. Magyar példát is találhatunk erre. Földes Béla, aki hosszú tudományos pályafutása alatt igen gyakran szól majd hozzá a szocializmus és a „munkáskérdés" problémáihoz, 1870-ben közzétett, a tárgyban első írása ezek közé tartozik.4 8 Érdemesnek tartjuk e könyvecske részletesebb bemutatását több okból is. Egyrészt azért, mert jó példája a „munkáskérdés" „tudósi" megközelítésének, másrészt azért, mert egyike azon igen kevés számú publikációnak, amely 1848/49 után Magyarországon részletesen foglalkozik e kérdéssel4 9 , s végül azért, mert érdekes kordokumentum: Földes nézeteinek változása roppant tisztán mutatja az 1873 utáni fordulatot, azt, hogy az újabb válság milyen gyorsan semmisíti meg — ha nem is mindenkinél és nem is véglegesen — a korábbi liberális optimizmust, a spontán fejlődés mindent megoldó hatásába vetett hitet, s ösztönöz az „irányított" fejlődés útjainak keresésére. Nos, Földesnek ez az első könyve alapjában véve még a klasszikus liberalizmus útjait járja, s a fejlődés „árnyoldalainak" korrekcióját is ezen belül keresi. Világosan látszik ez abból is, hogy „nemzetgazdászati" fejtegetéseiben a klasszikus angol közgazdaságtanra támaszkodik, e tudomány „legnagyobb korifeusainak" Smith-t és Ricardot tartja. Az elmélet továbbfejlesztésében is csak a német vulgár-közgazdaságtan eredményeit ismeri el. Jelentősége van annak is, hogy a szocialista közgazdaságtani nézeteket ekkor egyértelműen elutasítja. Az újabb szocialista irodalmat nem ismeri — az egy Lassalle kivételével csakis a 48 előtti elméletekkel hadakozik. Marx nevét meg sem említi, holott az már Magyarországon sem volt teljesen ismeretlen. Kautz Gyula 1861-ben nemcsak nevét, de a viszonylag frissen megjelent Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához c. írását is említi. A kapitalizmus smith-i és ricardoi szakaszához képest történt megváltozását azonban érzékeli, s mindenekelőtt a nyugat-európai munkásmozgalmak erősödése 47 I. m. 35—43. 48 Lugossy Béla: (Földes Béla): A socialis kérdésről. Nemzetgazdászati tanulmányok. Pest, 1870. 40 Emellett Kautz Gyula néhány cikkét említhetjük meg, különösen A socialismus és communismus rendszerei c. írását, in: Budapesti Szemle 1861. 13. k. 66—88; 252—78; 1862. 14. k. 56—71; 373—94; 16. k. 88—119.
