Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
624 SCHLETT ISTVÁN A katolikus egyház helyzetét Európa-szerte megrendítette a liberalizmus térhódítása. Mint ez ilyen esetekben lenni szokott, az alkalmazkodás, illetve az ellentámadás alternatívája vetődött fel. A „harcos katolicizmus" elsősorban az ellentámadás eszközeit kereste. Ezek egyikeként fedezte fel a „munkáskérdést". Nem Magyarországon persze, de mégis érthető, hogy Magyarországon először a katolikus egyház mutat példát ebben az időben a „munkáskérdés" antiliberális célzatú felhasználására. 1864-ben — tehát a német nyelvű első kiadás évében — magyarul is kiadják W. E. Ketteler mainzi érsek Die Arbeiterfrage und das Christenthum с. írását.36 E brosúra igen szemléletesen mutatja be azt az irányzatot, amely a Rerum novarum irányába mutat, azt a politikai katolicizmust, amely antiliberalizmusával és „munkásbarátságával" oly jól simult be a szociálkonzervativizmus áramlatai közé.37 Magyarországon azonban még megelőzte korát. A fordító is érzékelte, hogy közvetlen aktualitása még nincs, mivel itt „munkáskérdés" sincs, s ezért kiadását okolnia kellett. Előszavában két okot jelöl meg, de mi úgy hisszük, mindkettőben ugyanaz rejtezik. Az, amit maga is kimond: „e nagy fontosságú mü" terjesztésével a keresztény vallásnak kíván szolgálatot tenni. Mert a második ok is idevezet. Amikor a „munkáskérdés" ketteleri megoldását javasolja, voltaképpen ugyanerről, a keresztény elvek, a katolicizmus terjesztéséről beszél: „... hazánkban a gyár-iparnak jövője van, előbb vagy utóbb nagy kiterjedésben be kell annak következnie; ha pedig bekövetkezik, az nem fog másképp történni, hanem úgy, mint egyéb országokban, azaz a munkások szellemi és anyagi alásüllyedése és elsatnyulásával, hacsak előbb nem hintünk szét oly eszméket, melyek ezen veszélyes elfajulásnak elejét vegyék, s a munkásosztály helyzetének jövendő kifejlődését, az egyedül igaz, azaz keresztény alapra fektessék."38 A fordítói előszó Ketteler szándékait redukálva fejezi ki, hisz e könyv nemcsak az ellen a „veszélyes elfajulás" ellen íródott, amely a munkásosztály helyzetében jelentkezett, hanem sokkal inkább ennek feltételezett oka, a liberalizmus ellen. Mert ez a mű nem egyszerűen munkásbarát és keresztény, hanem mindenekelőtt antiliberális. Az 1848 előtti antiliberalizmushoz, konzervativizmushoz képest azonban jó néhány ponton — s nemcsak érvelésben — kétségtelenül új pozíciót fejez ki. Ennek lényegét abban ragadhatjuk meg, hogy az antiliberalizmus itt már nem kötődik az antikapitalizmushoz; a burzsoát bírálja, s nagyon élesen, de nem mint a tőkeviszony megtestesítőjét, tulajdonost, kizsákmányolót, egyszóval kapitalistát, az ipari fejlődés központi figuráját, hanem mint liberálist, a felvilágosodott, racionalista egyént, aki emancipálódott a feudalizmus ideológiai támasza, az egyház szellemi uralma alól, s 30 Ketteler: A munkások kérdése és a kereszténység. Eger. 1864. 37 A politikai katolicizmus különböző áramlatainak összefoglaló ismertetéséhez lásd Gergely Jenő: A kereszténydemokrácia előtörténete és fogalma, in: A kereszténydemokrácia Nyugat-Európában 1944— 1958. Bp. Kossuth, 1980. (Szerk.: Gergely Jenő) 39 Ketteler: i. m. V—VI.
