Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
620 SCHLETT ISTVÁN töltésére. Ez tehát egy „balra" nyitás kezdete is egyben, bizonyos munkáskövetelések felvállalása. Az angol liberalizmus változásában e tényező szerepét az ortodox liberalizmus alapjain álló Balla Antal 1926-ban megjelent müve is hangsúlyozza. Sőt, bukásának, elfajulásának kezdetét éppen ebben látja. „Ez az új »szociális« liberalizmus ma még egészen kiforratlan, a vezérek pedig ide-oda kapkodnak a régi whig-program és a munkás-radikalizmus között."25 Valóban, a szociális liberalizmus útja ebbe az irányba fejlődött, de korántsem azáltal, hogy a „munkás radikalizmussal" talált kapcsolatot, hanem sokkal inkább azáltal, hogy egy nem-radikális munkásmozgalommal, a trade-unionokkal, majd később a Munkáspárttal megegyezhetett a „szervezett kapitalizmus" platformján, amely — ha nem is a szociálkonzervativizmus javasolta módon — a klasszikus, a szabadversenyes kapitalizmushoz képest a kapitalizmusnak egy új formáját teremtette meg. A szociális-liberalizmus éppen ezért — úgy látszik, törvényszerűen — mindig és mindenhol együtt alakul a munkásmozgalommal; úgy is, mint az arra adott válasz, de úgy is, mint egy közös fejlődés eredménye. A liberalizmusnak ez a megújulása mintegy életre segíti, de ugyanakkor feltételezi a szocializmusnak egy liberális szocializmus felé való fejlődését, amely átalakulásoknak példái lehetnek az angol fabianusok, a német revizionisták vagy a francia „integrális" szocializmust megalkotó teoretikusok. A liberalizmus felől indulók csakúgy, mint akik szocialistaként kezdték, hatást gyakorolnak majd a magyar politikai gondolkodásra is, s majd később hivatkozni fognak rájuk, s nézeteiket is hasznosítják. E vázlatos áttekintés után ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy csak bizonyos, éppen alakulóban lévő, többféle módon megformált új politikai-ideológiai áramlatokról beszéltünk, amelyek ekkor korántsem váltak egyeduralkodóvá Nyugat-Európa politikai gondolkodásában sem. A régi típusú, a 48 előtti konzervativizmusnak és liberalizmusnak még széles körben voltak hívei, s a védekező pozícióba került katolicizmus is tartotta hadállásait. Mégis szükségesnek láttuk, hogy ezen új jelenségekre felhívjuk a figyelmet, mert egyre inkább egy megújuló szocializmus — döntően a szociáldemokratizmus formájában jelentkező marxizmus—, konzervativizmus és liberalizmus jelenti azt, ami „külső hatásként" befolyást gyakorol a magyar politikai gondolkodásra. De — s ez megint természetes — csak abban az arányban és mélységben, amit a magyar társadalmi-politikai viszonyok épp-így-léte lehetővé tesz. Van-e ,,munkúskérdés" Magyarországon? Utaltunk már rá, hogy az 1850-es évektől kezdődően a „munkáskérdés" és a szocializmus már korántsem izgatta úgy a kedélyeket, mint 1848 előtt. A magyar politikai gondolkodás más kérdésekkel foglalkozott, s ezek tárgyalásában — mint pl. a 25 Balla Antal: i. m. 241.
