Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 619 Az „őskeresés" persze ezen áramlatra is jellemző. Egyrészről védelmébe veszi a korai liberalizmust, s noha elismeri, hogy a klasszikus liberális közgazdaságtan képviselői között voltak olyanok, akik nem törődtek eléggé a munkásság problémáival, tiltakozik az ellen, hogy akár a manchesteri iskola képviselői is azok lettek volna, akiknek őket a főleg német konzervatívok tartották. Szerinte a „manchesterL.nus" maguknak a német közgazdászoknak és nem a ténylegesen ehhez az iskolához tartozó tudósoknak az alkotása. Kiemeli pl. Cobdent, aki „barátja volt" a nőkre és gyermekekre vonatkozó gyári törvényhozásnak, s a liberális közgazdáknak a „manchesterizmusba" való egybemosását nem tartja másnak, mint egy olyan felfogásnak, amely szerint skót az, akinek rövid szoknyája és vörös haja van.21 Fontosabb persze, hogy az ortodox liberalizmus korabeli híveit, így pl. Spencert is bírálja, mondván, hogy alaissez-faire alapján nem adható helyes válasz sem a proletár szocializmus, sem az államszocializmus kihívására. A liberalizmust tehát modernizálni kell. E modernizáláshoz az „ős-liberálisok" nézetei között is talál kiindulópontot. Cobdenre hivatkozva fejtegeti, hogy az államnak nemcsak a szabadság biztosítása a feladata, hanem az is, hogy megteremtse az „ésszerű haladás minden egyéb biztosítékát is". A haladás érdekében tehát az állami beavatkozás megengedett. Igazán ez sem új elv — folytatja —, az állam már korábban is tett ilyet, s nemegyszer avatkozott be a tulajdon intézményébe is. A civilizáció komplikáltabbá válásával ennek szüksége fokozódik. így tehát — amennyiben nem egyének támogatásáról van szó — az államnak be kell avatkozni a társadalmi, sőt az ipari folyamatokba, ha azt a hatékonyság, illetve a „gyengébb osztályok" védelme indokolja.22 Azonban nem hagy kétséget afelől, hogy prioritása a termelés hatékonyságának van — s ezen keresztül a haladás biztosításának —, s a „gyengék védelme" csak addig a pontig megengedett, míg nem mond ellent e fő törvénynek, azaz a „társaJalmi igazság" pozitív kívánalmainak.23 Az állami beavatkozásnak tehát korlátai is vannak. S nem angol szerző lenne, na e Korlátok — azaz a „helyesen értelmezett liberalizmus" törvényei — közül nem a szabad kereskedelmet emelné ki.24 Sokkal többet nem is mond — de azért ez is elegendő annak bizonyítására, hogy egyrészt valóban a liberalizmus megújításáról elmélkedik, másrészt hogy nemcsak formális változtatásokra gondol. Rae könyve azt is mutatja, hogy a liberalizmus megújításának szükségességét politikai szempontok is indokolták. Az „államszocializmus" képében igazában a német imperializmus jelenik meg számára, az általában vett szocializmusban pedig a munkásmozgalom. S ezek elképzelt szövetsége az igazán aggasztó számára, s ennek megakadályozására gondol igazán a liberalizmus szociális tartalommal való meg-21 I. m. 372—73. 22 I. m. 393—95. 23 I. m. 409. 24 I. m. 395.
