Századok – 1985

Krónika - Pamlényi Ervin halálára (Glatz Ferenc) III/599

PAMLÉNYI ERVIN HALÁLÁRA 607 parasztságot a nemzeti történelmet formáló erők sorából, de bírálva a Párttal 1945-ben szövetségben fellépő népies írók történetszemléletének egyoldalúságát is, mivel azok a parasztságot a történelem „egyedüli mozgató" erejének tartják. És mindez pontosan, világosan fogalmazódott mondatokba, magát biztosító mellékmondatok nélkül. — Nehezen felejthető az a szóvesztő meglepetése, ahogyan a két esztendővel ezelőtti beszélgetésben az 1945-ös szöveg idézését, a már elfeledettnek hitt szöveg felemlegetését fogadta. — Másnap felhívott. Előszedte, elolvasta újra, mondta. S elvállalja a szereplést. Majd hozzátette: Látja, ezért kell megcsinálni a Szekfű-könyvet. A másik felidéződő mozzanat a Szekfű-film felvétele utáni beszélgetés. Izgult, mi marad ki a vágóasztalon a hosszú felvételből. Csak arra kérem — mondta —, hogy ez a mondat ne maradjon ki, s átadott egy gépelt másodpéldány papírt. Szekfü Gyula háború alatti utolsó cikkének utolsó mondatai voltak — egy oldal a készülő Szekfükötetből: „Sőt még az sem fogja befolyásolhatni a fejlődést, hogy jobban vagy rosszabbul fogunk-e élni. Mindezek lényeges szempontok addig, míg reformról van szó, de ha a homokóra lefutóban van és azt újra fel kell tölteni, a változás pillanatában mindez lényegtelenné válik. A változásnak pedig egyik előjele, hogy nincsenek többé érvek és ellenérvek, melyeket nem ismernénk, és hogy szó, beszéd, írás végképp kimerül, üressé válik. Egyszer minden írás végére pont kerül." Rezignált bátorság 1944. február 27-én, a fenyegető német megszállás idején a Szekfű-cikkben.Bátorságot követni akarás az ismét írásra készülő, rezignáltság a már erejét vesztő Pamlényiidézésben. Ezt a munkáját nem fejezhette be. Hamarosan elhatalmasodott rajta a gyógyíthatatlan betegség, 1984. augusztus 14-én meghalt. Utolsó heteiben csak néhányunkat, egy-egy embert engedett magához. Temetésén, végakaratának megfelelően, csak legszűkebb családja vehetett részt. Glatz Ferenc