Századok – 1985

Krónika - Pamlényi Ervin halálára (Glatz Ferenc) III/599

PAMLÉNYI ERVIN HALÁLÁRA „Budapesten születtem, 1919. december 5-én. Apám, néhai Pamlényi Pál, akkor postasegédtiszt volt, anyám, sz. Hajós Szeréna szintén postai tisztviselőnő volt. Vagyonnal nem rendelkeztek. Iskoláimat Óbudán, majd a gimnázium I—VIII. osztályát a budapesti VII. ker. állami Madách Imre Gimnáziumban végeztem. Itt tettem 1938-ban érettségit. Ebben az évben megnyertem történelemből az Országos Tanulmányi Versenyt; az első helyezés elősegítette felvételemet az akkori Pázmány Péter (ma Eötvös Loránd) Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol latin-történelem szakot választottam. Egyetemi tanulmányaimat 1943-ban végeztem el. Mint tanár azonban nem tudtam elhelyezkedni, ezért egy ideig a Postás Nyugdíjpótló Egyesületben dolgoztam, majd 1944-ben a Grill-féle könyvkereskedésben lettem segéd; itt akkor a Rádióból 1944. március 19-én kilépett Ortutay Gyula volt az igazgató. Munkaszolgálatosnak — mivel édesapám keresztény volt — nem vittek el, a többszöri bevonulási parancsnak pedig nem tettem eleget. 1944. október 15-e után későbbi feleségem szüleinek lakásán, majd nagybátyám üres újpesti lakásán húzódtam meg. Ez a rész 1945. január 8-án szabadult fel." 1975 januárjában készült önéletrajzi sorokban beszél így Pamlényi Ervin a maga felszabadulás előtti életéről. S a pályakép, amely szűkszavú, adatközlő műfaj, megelégedhet e sorokkal. I. A felszabadulás, az új demokratikus rend fontos kultúrpolitikai pozícióba segíti a 26 éves fiatalembert. 1945. január 18-tóla Magyar Rádió alkalmazásába kerül, Ortutay Gyula baráti segítségével. Vezeti az irodalmi, az „aktuális", majd az oktatási osztályt. Tevékenyen részt vesz azon műsorok szerkesztésében, amelyek a legszélesebb közönséghez szóló kultúrközvetítő fórumot kívánták felhasználni arra, hogy a „magas kultúra", így a tudomány legújabb eredményeit közérthető formában vigyék el a dolgozó osztályokhoz. Itt szerzett gyakorlatot a tudományos gondolatok közérthető, világos formába öntéséhez, szerkesztéséhez. Ez maradt irodalmi működésének később is egyik legszebb erénye. De ahogy a 19 éves fiatalember — mint l* *