Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
476 ORBÁN SÁNDOR jutottak funkcióhoz; az állam egyébként aligha nélkülözhető védelme címén pedig többszörös tragédiákkal járó törvénytelenségeket követtek el. A nemzetközi és hazai osztályharcnak, valamint a hozzá kapcsolódó éberségnek a háború lehetőségével is számoló szítása alkalmas légkört teremtett a türelmetlenség általánossá válásához. Jól jelezték ezt azok az akciók, amelyek —jórészt az M DP programnyilatkozatát túllépve — a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban, vagy ettől nem függetlenül: a gazdagparasztság ellen, általánosabban pedig a Függetlenségi Front pártjaival szemben megindultak. Ugyanakkor e lépéseket éppen úgy, mint a hatalom jellegének megítélését, a szovjet tapasztalatok átvételének hirdetésével próbálták hitelesíteni. Bár az M DP programnyilatkozata a dolgozó paraszti gazdaságok és az átmeneti szövetkezeti formák támogatása mellett — számolva a kellő feltételek hiányával — csupán távolabbi célnak tekintette a termelőszövetkezeti átalakulást, 1948/1949 fordulójára mégis, már konkrét tervek és kezdeményezések alakultak ki arra, hogy néhány éven belül a termelőszövetkezet legyen a falu többségi szektora. Emellett megtették az első lépéseket a gazdagparasztság korlátozásán túl annak kisajátítására is. Tágabb értelemben pedig a programnyilatkozat bár „az egymással versenyző pártok laza koalíciójának" rosszallása mellett még a leendő Függetlenségi Frontban is szerepet ígért a „demokratikus politikai pártoknak", mégis 1948 végén és még inkább 1949 elején az M DP vezetői már azt az álláspontot vallják, hogy a Függetlenségi Front a továbbiakban nem lehet a szövetségesek és más pártok összefogásának szerve. Éppen ellenkezőleg: helyette inkább ezeknek, mi több, önmagának felszámolását kell szolgálnia. Valójában ezt tartották megfelelőnek ahhoz a népi demokrácia keretében kifejlett hatalmi formához is, amit akkor — Sztálin után — „szovjet forma nélküli" proletárdiktatúrának neveztek, mintegy sugallva ezzel utóbbi funkcióinak egyoldalú szigorítását, azt, hogy annak a szövetség kiterjesztése és a szövetségesek nevelése helyett inkább elnyomó szerepét kell fejleszteni. A Függetlenségi Front jövőjének ily módon való kijelölése nem csupán a programnyilatkozathoz vagy — akár a múltba tekintve — a politikai tradíciókhoz, de ahhoz a fejlődési szakaszhoz képest sem volt indokolt, amelyen akkor éppen az egyes pártok tartottak. Hiszen az ellenzék megfogyatkozása, majd hamari önfelszámolása már magában is kedvező hatással volt a koalíció pártjaira. A kisgazdapárt és különösen a Parasztpárt meg éppen 1948 második felében a „tisztogatásba" is átcsapó permanens tisztulás időszakát élte. S annak ellenére, hogy az M DP immár kormányszintre emelkedett parasztpolitikájában a baloldali torzulás jelei mutatkoztak, előbbi paraszti párt nemcsak a „külön paraszti út" elképzeléssel szakított, de vállalta a „munkás-paraszt szövetség" konzekvenciáit is. A Parasztpárt meg azontúl, hogy magáévá tette az M DP politikai irányvonalát, egyetértését fejezte ki a Tájékoztató Iroda határozataival is. Ha óvatosabb nyilatkozatokkal is, de hasonló útra léptek a lojális polgári ellenzék olyan töredék pártjai is, mint az egyesült Magyar Radikális Párt és Polgári Demokrata Párt. Nemkülönben a Független Magyar Demokrata Párt is csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfront elnevezést felvett, összefogó országos szervezethez.
