Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE 1948—1953 KÖZÖTT 477 A Magyar Függetlenségi Népfront 1949. február 1-i megalakulásával véget ért a pártok koalícióján nyugvó összefogás és kormányzás időszaka. Bár országos vezetésük átmenetileg még formálisan fennmaradt, gyakorlatilag azonban nemcsak az MDP-on kívüli pártok szervezeteit szüntették meg, de a népi demokratikus fejlődéssel született olyan intézményeket is, mint a nemzeti bizottságok. (Egyébként az üzemi bizottságokat végleg, a szakszervezetek átalakításával kapcsolatban, szintén ez év márciusában számolták fel.) Ezáltal akarva, nem akarva kifejezésre juttatták a korábbi szövetségi politika rendszerével is kipróbált embereivel való szakítást. Helyettük, amint országosan is, helyi (megyei városi és községi) népfront-bizottságokat hoztak létre, amelyeknek tisztségviselői csaknem mindenütt az MDP tagjai közül kerültek ki. így az 1949-re kiírt országgyűlési választások sem követték a több párton alapuló korábbi választási rendszert. A Magyar Függetlenségi Népfront 1949. március 15-én tartott első kongresszusán nemcsak az MDP általjavasolt közös programot fogadták el, de azt is, hogy egyetlen közös listán indulnak. A közös programban a központi helyet a szocialista átalakulás folytatása és annak soron lévő legfontosabb feladata: az ötéves terv megindítása foglalta el. A továbbiakban az alkotmány létrehozása, az államforma népköztársasággá alakítása és a közigazgatás fejlesztése mellett ott szerepelnek olyan gazdasági, szociális és kulturális tennivalók is, mint a város és a falu közötti kulturális különbségek felszámolása, a szövetkezeti mozgalom hathatós támogatása, az életszínvonal emelése és a teljes vallásszabadság biztosítása. A program külön hangsúlyt helyezett a sovinizmus és a nacionalizmus elleni harcra; a hazai nemzetiségek szabadságának biztosítására; a békeharc támogatására és az új honvédelem kifejlesztésére. A Magyar Függetlenségi Népfront, a május 15-i választásokon leadott 94,7% szavazat 95,6%-át elnyerve, viszonylagos többségben (45%) munkás, abszolút többségben (71%) MDP-tag képviselőket küldött az országgyűlésbe. Az új kormányban pedig a három volt kisgazdapárti vezető (Dobi István és Ortutay Gyula változatlanul miniszterelnöki, illetve közoktatásügyi, Bognár József újként belkereskedelmi) és a két volt parasztpárti vezető (Erdei Ferenc államminiszterből földművelésügyi és Darvas József továbbra is építésügyi) most is tárcához jutott. Amellett azonban, hogy a közfeltünésre kimaradt Rajk László külügyminiszter helyét átmenetileg egy másik kommunista miniszter (Kállai Gyula) töltötte be, a gazdasági jellegű tárcák szétválasztásával, valamint a Népművelési Minisztérium felállításával (Révai József), a kormányban megnőtt az MDP-tag miniszterek száma és aránya. Bár maga a Magyar Függetlenségi Népfront és kiváltképpen annak helyi szervei gyors sorvadásnak indultak, mégis a közreműködésükkel megújított országgyűlés, mintegy betetőzve a szocialista hatalom kiépítését, a már korábban felsorolt intézkedéseken túl három alapvető jelentőségű törvényt alkotott. Az MDP programnyilatkozata már jelezte, a Magyar Függetlenségi Népfront meg éppen meg is határozta ezeket. Az egyik közülük a Népköztársaság Alkotmánya; a másik a vele, illetve a hatalom szerveinek fejlesztésével szoros összefüggésben bevezetésre kerülő tanácsrendszer; a harmadik pedig — a kővetkező fejezetben tárgyalandó — első ötéves
