Századok – 1985

Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE 1948—1953 KÖZÖTT 475 Gerő Ernő a pénzügyi tárcához), s így a miniszteri helyeket, öt kivételével, kommunisták töltötték be, megnőtt a párt vezető szerepe az állami életben is. S nem is akárhol, hanem elsősorban a katonai szellem és tisztképzés (új akadémiák) átalakítását, valamint a hadsereg létszámának és felszerelésének kibővítését érintő átszervezés alatt álló fegyveres erőknél. Sőt Tildy Zoltán lemondásával a köztársasági elnöki helyet is az M DP (Szakasits Árpád) töltötte be. Hasonló átszervezés történt a rendőrségnél is, amelyből ekkor (1948. szeptember) vált ki és lett önállóvá a rossz emlékű Államvédelmi Hatóság. A közigazgatás területén ugyan csak később, a tanácsrendszer 1950. őszi bevezetésével történt alapvető változás, ámde már 1948 1949-ben olyan rendeletek láttak napvilágot, mint a jegyzői állások államosítása, a demokráciára nem kívánatos magatartást tanúsító közszolgálati alkalmazottak elbocsátásának lehetővé tétele, illetve másfelől annak a rendeletbe adása, hogy mindenekelőtt munkások és dolgozó parasztok — mint azt már 1945-ben is szabályozták — a korábban előírt képesítési kellék nélkül is tölthetnek be közszolgálati helyeket. Az igazságszolgáltatást főleg azok a jogalkotások érintették, amelyek egyfelől lehetővé tették a régi ítélőbírák, államügyészek, igazságügyi alkalmazottak és közjegyzők végelbánás alá vonását (1948: XII. és LII. tc.), másrészt népi ülnökök részvételét írták elő a bírói eljárásokban (1949: XI. tc.). Ezzel, illetve a népbíróságok 1950. januári megszüntetésével egyszersmind felszámolódott a bíráskodás kettős rendszere is. A párt és a munkáshatalom tevékenységi területét formailag ugyan csupán közvetve érintették, de jelentőségét illetően egyáltalán nem lebecsülendők azok az 1948 tavaszán induló akciók, amelyek a különböző ifjúsági, női és paraszti rétegszervezetek egységes tömegszervezetekbe vonását és centrális irányítását célozták (MINSZ, MNDSZ és DÉFOSZ). Hasonló célú összevonások és egyesítések zajlanak a foglalkozási áganként elaprózott szakszervezeteknél is. A női egyenjogúságról ugyancsak 1948 novemberében hoztak törvényt. Az államélet pártirányítása, és talán a centralisztikus törekvések sem feltétlenül kell, hogy önmagukban torzulásokhoz vezessenek. Csakhogy az adott, meglehetősen elmérgesedett nemzetközi helyzetből levont következtetések, illetve a „személyi hatalmuk kiépítésére" törekvő Rákosi-klikk tagjainak tevékenysége nyomán ezek mégis ide vezettek. Mint az MSZMP egyik határozatában is olvasható, e klikk tagjai „a hatalom birtokában önkényük leplezésére hirdették a hibás sztálini tételt az osztályharc éleződéséről, valamint azt, hogy az ellenséget elsősorban a pártban kell keresni". Mindezt szinte magától értetődően egészítette ki az éberség fokozása és a bizalmatlanság szítása. így esett aztán meg, hogy az MDP-tagság meglehetősen elnyúlt felülvizsgálata és a tagfelvételi zárlat nem elsősorban az arra alkalmatlanokat, az elvtelen, kétszínű és korrupt elemeket, hanem alapvetően a volt szociáldemokratákat szűrte ki; az egyes minisztériumok megszerzése vagy fokozott ellenőrzés alá vonása nemegyszer a tárca korábbi képzett tisztségviselőivel szembeni hajszává fajult; a megtisztított és részben laicizált közigazgatásban és igazságszolgáltatásban — érdemes munkások és parasztok helyett — sok esetben tehetségtelen karrieristák