Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
474 ORBÁN SÁNDOR rium vallási ügyekkel foglalkozni, mert ezeket a továbbiakban az újonnan alakult Állami Egyházügyi Hivatal látta el. Kivált az Eötvös Loránd nevét felvevő budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemből a teológiai fakultás, és a tőkés jellegű egyházi intézmények (kiadók) államosítása után ezúttal szűnt meg a szerzetesrendek nagyobb része is. Nem szólva arról, hogy e régtől lezárásra váró, jórészt történeti jellegű kérdés megoldása — mivel éppen most került sorra — óhatatlanul beletorkollott a munkáshatalom megszilárdításának folyamatába, közvetve is kihatott arra. Nevezetesen azáltal, hogy két ellenzéki párt működése nehezült meg, vagy éppen vált lehetetlenné általa. Egy nagyobb párté: a Demokrata Néppárté, amelynek amúgy is labilis helyzete több ponton is az egyház vezetőitől függött. Most e függés meglehetősen vékony, de annál inkább több színben játszó szálai is elszakadtak. A párt vezetője: Barankovics István az országház nyilvánossága előtt sem késett az ebből, valamint a más, pártja számára kedvezőtlen fejleményekből a következtetést levonni. Elhagyta az országot, majd pártja még 1949 februárjában feloszlatta magát. A kisebb ellenzéki csoportosulás, az ún. Keresztény Női Tábor pedig úgy tűnt el a politika küzdőteréről, hogy — kivéve vezetőjének, Slachta Margit apácarendi főnöknőnek a parlamenti botrányát (Himnusznál ülve maradás stb.) — jóformán még hírt sem hagyott maga után. Nem a korábbi formáció megoldatlan feladatának beváltásához, hanem sajátosan az átalakuláshoz kapcsolódtak már azok a lépések, amelyek közvetlenebbül is a hatalom szocialista jellegének kifejezésére és megszilárdítására szolgáltak. Amikor az MDP programnyilatkozatában leszögezte, hogy „ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon", egyszersmind megjelölte annak módját és eszközeit, hogy az „államhatalom birtokában" miként haladhat tovább demokratikus és szocialista céljai beváltásának útján. Tulajdonképpen ezt tartalmazták a program megvalósításának feltételeit megszabó olyan pontok is, mint amelyek „a nép egyre szélesebb rétegeinek" az állami, a gazdasági élet irányításába való bevonásával, továbbá „a kormányzat szerkezetének és módszereinek megváltoztatásával", valamint az „államvédelem" megerősítésével és más hasonló célkitűzésekkel foglalkoztak. Azok a lépések tehát, amelyek akár az egyesülés utáni párttagság felülvizsgálására, akár a kormányzat megerősítésére és a hatalom végrehajtó (fegyveres és igazgatási), valamint igazságszolgáltatási szerveinek a megreformálására és nem utolsósorban a legfőbb törvényhozó testületnek a megváltozott erőviszonyoknak megfelelő átalakítására irányultak, önmagukban, a munkáshatalom érdekében jogosak és a kongresszus programjával összhangban valók voltak. így az 1948 szeptemberében a felvételi zárlattal együtt elrendelt felülvizsgálat során 1 200 000-re felduzzadt, egyszersmind a — különösen az 1948 el, ji (városi és falusi) — tömeges belépésekkel felhígult párttagság száma, a tagjelöltté való visszaminősítéseket is figyelembe véve, jóval 1 millió alá szorult vissza. Viszont miután a kormányban 1948 második felében újabb két tárcához jutott az MDP (Farkas Mihály a honvédelmi,
