Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 463 az első áldozók száma, általában nagyobb fokú lett a templomba járás, körmeneteken, bérmálásokon való részvétel. Országszerte elterjedt az ún. „ministráns brigádok" szervezése, amelyek foglalkozásain rendszeres hitoktatás is volt. Szaporodott a hitbuzgalmi egyesületek (Rózsafüzér Társulat, Oltár-Egylet stb.) száma. Ugyanakkor a sajtó és más propagandaszervek a korábbinál jóval kevesebbet foglalkoztak a „klerikális reakció elleni harc" kérdésével, kevesebb kiadvány jelent meg a vallásos ideológia bírálatáról... stb.12 4 Mégis talán túlzásnak tűnik a szóban forgó határozatnak az a megállapítása, hogy „az egyház részéről megmutatkozó reakciós megnyilvánulást megfelelő adminisztratív eszközök alkalmazásával le kell törni". Az ellenséges tevékenységet kifejtő egyházi személyekkel szemben „az eddiginél keményebben kell fellépni". Sőt még a tanácsokban és népfrontbizottságokban lévő egyházi személyek „működését is ellenőrizni kell, és gondoskodni kell róla, hogy az a tevékenység a párt és a kormány politikájának is megfeleljen".12 5 Ezen túl a határozat utalt arra is, hogy illetékes szervek vizsgálják felül, milyen objektumok jutottak vissza „jogtalanul" az egyháznak 1953 júniusa után, s tegyenek javaslatot azok visszavételére. Az 1955 augusztusában elfogadott határozat tényleges végrehajtására — az újabb változások következtében — azonban már nem került sor, 1955 októberében az ország közvéleménye már arról értesült, hogy Czapik Gyula egri érsek kérésére az igazságügyminiszter engedélyezte Grősz József kalocsai érsek börtönbüntetésének megszakítását; tartózkodási helyéül egyházi épületet jelöltek ki. Ezzel együtt négy római katolikus pap egyéni kegyelemben részesült, vagyis szabadlábra helyezték őket.126 1956 májusában az Elnöki Tanács Grősz József további büntetését kegyelmi úton elengedte, Czapik halála után így ismét ő lett a püspöki kar elnöke.12 7 Régebbi funkciójába való visszatérését mind az alsó papság, mind a püspöki kar megnyugvással, kedvezően fogadta. 1956 júniusában—júliusában azonban az ország belpolitikai helyzete válságosra fordult ismét, ami természetesen éreztette hatását mind a papok, mind a hívők körében. Sőt még a papi békemozgalom tagjainak sorában is. Az utóbbiak különösen attól tartottak, hogy Grősz majd nem követi Czapik egyházpolitikáját és fellép a mozgalom tagjaival szemben. A püspöki kar júniusi konferenciája után Hamvas Endre csanádi, Papp Kálmán győri püspök és Rogács Ferenc pécsi segédpüspök pontokba foglalta a püspöki kar követeléseit, amelyekben szerepelt régebbi sérelmek felemlegetése. így pl. a püspök kinevezési joga, pontosabban az, hogy ne kelljen állami hozzájárulás az egyházi személyek kinevezéséhez, illetve áthelyezéséhez, továbbá kérték az aulákban lévő egyházügyi megbízottak visszahívását, az istentiszteleti idő korlátozásának megszüntetését, a „hittan-beíratások szabadságát". 124 PI Arch. 276. f. 89/344. öe. 125 PI. Arch. 276. f. 60/537. őe. 126 Szabad Nép 1955. október 14. 127 Szabad Nép 1956. május II. 6 Századok 85/2
