Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
464 IZSÁK LAJOS új lelkészségek létesítését stb.12 8 A kívánalmak kormány elé terjesztésére azonban az események felgyorsulása, a tragikus októberi események következtében már nem került sor. 1956. október 30-án felsőpetényi őrizetéből az ellenforradalmárok kiszabadították Mindszenty prímás érseket, aki Esztergom helyett Budapestre jött, és ismét „első zászlós úr" kívánt lenni. Ismeretes, hogy november 3-i rádióbeszédében már azt követelte, hogy félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindazokat, akiknek a népi demokratikus rendszer, illetve a szocialista Magyarország létrehozásában bármilyen részük vagy szerepük volt. „Szabad választásokat" követelt, az ország társadalmi rendjét pedig a magántulajdon alapjára kívánta helyezni, és természetesen ezzel együtt vissza akarta állítani a konzervatív egyház régi szerepét is. 1956 őszén, s különösen Mindszenty fellépésére az egyházi reakció is támadásba lendült. „Már a szeptemberben megtartott őszi koronák alkalmával, de még inkább az október közepén tartott papi koronákon feltűntek olyan paptársaink — írja Beresztóczy Miklós már többször is hivatkozott munkájában —, akik eddig a magyar politikai élethez nem szóltak hozzá, és most előkészített írásból felolvasott hozzászólásaikban elég éles ellenforradalmi hangot ütöttek meg, nemcsak a katolikus békemozgalom gondolataival szemben, hanem népünk társadalmi életének demokratikus alapjelenségeivel kapcsolatban is... Az ellenforradalmi napokat követő év már a károk helyrehozását és a politikai egyensúly megőrzését hozta."129 Az ellenforradalom napjaiban a katolikus békemozgalom a felbomlás stádiumába került. Ezzel együtt egyházi részről is történtek jelentős lépések Mindszenty követeléseinek és javaslatainak végrehajtására. 1957 elejétől azonban fokozatosan sikerült megállítani az egyházi reakció szervezkedését, illetve előretörését. Ez utóbbiban lényeges szerepe volt több állami intézkedésnek is. Ezzel együtt fokozatosan megerősödtek a katolikus egyházon belül is a haladó erők, az egyház vezetői — a katolikus püspöki kar — pedig már 1957 áprilisában kinyilvánította bizalmát és támogatási készségét a kormány politikája iránt. „A püspöki kar bizalommal nézi a kormány törekvéseit, amelyek a múlt hibáinak felszámolására és a sérelmek orvoslására irányulnak — hangzott a püspöki kar közleménye. — Támogatja a kormányt a magyar népjólétére irányuló törekvéseiben, hazánk és a világ békéjének előmozdításában. Egyúttal elítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányul. Kérjük a Mindenható áldását a békés törekvések sikeréhez."13 0 Összefoglalóan megállapítható, hogy a katolikus egyház és a magyar állam viszonyának alakulását, az egyház társadalompolitikai tevékenységét a felszabadulás után erős konfliktusok jellemezték. Mindszenty József hercegprímás és az általa képviselt politika már a népi demokratikus átalakulás első vívmánya, a földosztás 128 PI. Arch. 276. f. 89/369. őe. 129 Beresztóczy Miklós i. m. 55—59. 130 Népszabadság, 1957. április 11.
