Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 457 tanévben mindössze 26,4% (Budapesten 1,8%), majd fokozatos emelkedés tapasztalható 1954/55-ös tanévben országosan 35,7% (Budapesten 7,7%), s végül ismét némi csökkenés: 1956/57 tanév 30,18%, illetve a fővárosban 6,9%."" A személyi kultusz eluralkodásával együtt a Magyar Dolgozák Pártjának vezetői módosították a párt egyházpolitikai koncepcióját. Az „osztályharc éleződésével" együtt tovább kellett fokozni a klerikális reakció elleni harcot is. Az M DP Központi Vezetősége ennek jegyében fogadta el határozatát a klerikális reakció elleni harcról. A határozat10 7 már bevezetőjében megállapította, hogy a klerikális reakció aknamunkája összefügg az osztályharc éleződésével és az imperialista háborús uszítók fokozódó aknamunkájával. A klerikális reakció a nagytőkés és nagybirtokos osztályok uralmának visszaállítására törekszik, és támogatja a kulákság ellenállását a mezőgazdaság szocialista átalakításával szemben. Magyarországon is — hasonlóan más országokhoz — az imperializmus kiszolgálója és ötödik hadoszlopuk szerepét játssza. A magyar katolikus püspöki kar szembefordul a magyar dolgozó nép békeakaratával, egyetlen reménye a harmadik világháború. . . stb. A parasztságot az ipari munkássággal szembe próbálja fordítani, az egyházi ünnepeket úgy szervezi, hogy azok alkalmasak legyenek a „bomlasztásra". Féktelen agitációt fejt ki a fakultatív vallásoktatás demokratikus elve ellen és megtagadta az állampolgári esküt is. Ezzel szemben — hangsúlyozza a határozat — meg kell különböztetni a papságnak, elsősorban a lelkészkedő alsópapságnak azt a részét, amely őszintén és meggyőződésből csatlakozott a magyar nép békemozgalmához, aláírta a békeíveket, és kész együtt haladni a népi demokráciával, támogatja a szocializmust. A határozat a továbbiakban a klerikális reakció elleni harc fokozására szólít fel, sőt még azt is hangsúlyozza, hogy „meg kell értetnünk párttagjainkkal, hogy az egyházi életben való részvétel nem semleges magatartás, hanem anélkül, hogy ők maguk tudnának róla: politikai állásfoglalás, amelyet a klerikális reakció politikai fegyverként használ fel a párt, a népi demokrácia, a nép hazája ellen". Végül nem hagyott kétséget afelől, hogy a klerikális reakció elleni küzdelmet minden eszközzel megvívják. 1951 tavaszának végén letartóztatták Grősz József kalocsai érseket — az egyház és állam közötti megegyezést aláíró püspöki kar vezetőjét—, majd június végén 15 évi, társait pedig 8—13 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. A katolikus püspöki kar 1951. július 3-án nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy tiszteletben tartja a Magyar Népköztársaság törvényeit, elítéli azokat, akik vétenek a népköztársaság ellen, s különösen megbélyegzi „azokat az egyházi személyeket, akiknek bűnös működésére a legutóbbi napokban fény derült", és betartja az egyház és állam közötti megállapodást, valamint támogatja a kormány béketörekvéseit. „Ezért hivatásunknak megfelelően előmozdítjuk a békét — szögezte le a továbbiakban a 106 PI. Arch. 276. f. 89/369. őe. 107 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Politikai Bizottságának és Szervező Bizottságának fontosabb határozatai. Szikra, 1951. 161—170.
