Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
458 IZSÁK LAJOS nyilatkozat —, helyeseljük egyházunk szellemében a katolikus papok békemozgalmát."10 8 A koncepciós Grösz-per, amely Grösz személyét tekintve sem jogilag nem volt megalapozott, sem egyházpolitikailag nem volt szükséges, elrettentő hatására a katolikus püspöki kar 1951. július 21-én letette az esküt áz alkotmányra.10 9 Az eskütétellel egy időben a püspöki kar utasítása az ún. nemkongruás papokat is eskütételre kötelezte. 5. Az eskü szövegét — amit azóta a Szentszék is jóváhagyott, s így lényegében a katolikus egyház—állam viszony alapokmányának rangjára emelkedett — Czapik Gyula egri érsek fogalmazta meg, aki Grősz letartóztatása után a rangsor szerinti következéssel a magyar püspökkari konferenciák elnöke, más szóval a katolikus püspöki kar vezetője lett, egészen 1956 tavaszán bekövetkezett haláláig. Czapik katolikus szerzők állásfoglalása szerint is „szellemes újságíró és kiváló lapszerkesztő, előrelátó politikus, egyházkormányzó" volt.110 Az egykori szegedi könyvkereskedő és nyomdatulajdonos szülők egyetlen gyermeke a gimnáziumot a szegedi piaristáknál végezte, majd a csanádi egyházmegyében volt papnövendék. Majd a bécsi Pazmaneumba került, később pedig az Augustineumban is végzett magasabb teológiai tanulmányokat. Egyévi káplánkodás után püspöke, Csernoch János (1913—27 között hercegprímás) mellé került, majd teológiai tanár lett, s hosszú ideig szerkesztette az „Egyházi Lapok"-at is. Részt vett az Eucharisztikus Kongresszus rendezésében, azután 1939-től veszprémi püspök, majd Szmrecsányi Lajos halála után 1943-ban egri érseknek nevezték ki. Czapik Gyula személyében 1951-ben olyan egyházi vezető került a katolikus püspöki kar élére, aki mögött nemcsak hosszabb egyházkormányzati múlt és felhalmozott tapasztalat állt, hanem már lényegében a felszabadulás pillanatától kezdve a püspöki karon belül is a modus vivendi legodaadóbb híve volt. Az ötvenes évekbeli magatartása, tevékenysége pedig, amelynek alapelveit úgy fogalmazta meg, hogy: „Hűség az Istenhez — hűség a néphez; hűség az Egyházhoz, hűség a hazához" — távlatilag alapozta meg a katolikus egyház és az állam békés egymás mellett élését. Tette mindezt olyan körülmények között, amikor merőben új és a szó szoros értelmében igen bonyolult és komoly feladatokkal kellett szembenéznie. Ezek megoldásában általában a valóságérzék, a realitásokkal való számvetés vezette, s így igent mondott azokra a nagy horderejű történelmi változásokra, amelyek Magyar-108 Szabad Nép, 1951. július 3. 10 ' Új Ember, 1951. július 29. 110 Életrajzának fontosabb adatait, állomásait közli: Új Ember 1956. április 29. Pályájának elemzésére vonatkozóan pedig részletesebben lásd: Saúd Béla: Tíz arckép. Ecclesia, 1983. 111—145.
