Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
456 IZSÁK LAJOS tevékenységére. A későbbiekben — szervezeti kereteinek kiépítésével párhuzamosan — irányítása az Országos Béketanács hatáskörébe tartozott, s ez a helyzet az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) megalakulása után sem változott meg, ami esetenként szintén zavarokat okozott. Nem is szólva arról, hogy 1951 nyarától, őszétől kezdődően, amikor már a püspöki aulákban egyházügyi megbízottak közvetlen állami felügyeletet gyakoroltak, az érsekek, püspökök mellé olyan helynökök és irodaigazgatók megválasztására került sor, akik szintén messzemenően eleget tettek a velük szemben támasztott politikai igényeknek, akkor ez a papi békemozgalom vezetőiben valóban tényleges elbizonytalanodást, tartózkodást eredményezhetett. De olyan állásfoglalások sem szolgálták jól az együttműködést, sőt inkább fokozták a zavart, mint Horváth Márton „Szabad Nép"-ben megjelent beszámolója, amely az MDP KV. 1952. június 27—28-i ülésén hangzott el, s a klerikális reakció elleni harc fokozására buzdított. „Megengedhetetlen, hogy pártfunkcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezzék a Központi Vezetőség 1950. június 1-i határozatáról, és opportunizmust támaszt az osztályharcnak ezen a frontján — állapította meg a beszámoló a fentieket illetően. — A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hü papokat és bizonyos keretek között be is kell venni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óvakodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kapcsolatos illúzióktól... A klerikális reakció módszerei rendkívül változatosak, méltók az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk az egyházi reakció állítólagos — békés — szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandamunkával világossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek."104 A fentebbi eseményekkel egyidőben, a fakultatív vallásoktatás bevezetése után korlátozó intézkedések megtételére került sor a hittan-beíratásokat illetően is. Már az 1950—5l-es tanévtől kezdődően a hittan-beíratást a rendes beíratástól elkülönítették, majd a szülőknek írásban kellett külön is kérni, hogy gyermeküket hittanra akarják járatni. Ezzel el lehetett érni, hogy a politikailag legérettebb szülőkön kívül az ingadozók jelentős része sem íratta be hittanra gyermekét. A későbbiekben pedig a hatóságok egyéb súlyos visszaéléseire is sor került e tekintetben, ami a hittanbeíratásokat illetően „gyors sikerhez", nagy lemorzsolódásokhoz vezetett, viszont a lakosság vallásos tömegeinek önérzetét,az alkotmányban biztosított lelkiismereti szabadsághoz való jogát sértette. így az említett tanévben például a jelentkezés a legnagyobb Vas és Győr megyében volt (72%) majd néhány dunántúli megye s Nógrád, Borsod és Szabolcs következett (50—60%). Pest, Bács, Békés és Heves megyében (40—45%), Csongrádban pedig 23,9%-os volt a jelentkezés. Budapesten a beiratkozott általános iskolásoknak 9,8%-a jelentkezett hittanra.105 Az országos átlag — az általános iskolai tanulók esetében — rohamosan csökkent, az 1952/53-as 104 Szabad Nép, 1952. június 29. 105 PI. Arch. 276. f. 61/85. öe.
