Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 455 évenként arányosan csökkenő mértékben megfelelő összeget utal ki".9 9 A megállapodás egyes következményeit a kiküldött ún. Paritásos Bizottság 1950 szeptember— november közepe között tartott ülésein tisztázták. 1950. szeptember 27-én a katolikus püspöki kar közös pásztorlevelében hozta a hívők tudomására a szocialista magyar állam elismerését.10 0 A katolikus egyház és az állam megállapodása igen jelentős esemény volt: végérvényesen elválasztotta az egyházakat a magyar államtól. Az állam és a katolikus egyház kapcsolata azonban a megállapodás ellenére sem javult meg rögtön alapvetően. De ennek most már nem egyedül a katolikus konzervatív körök változatlan bizalmatlansága és elutasító magatartása volt az oka, hanem az állami egyházpolitikában elkövetett hibák szintén megnehezítették e téren a kibontakozást. Mindenekelőtt a vallásszabadság „értelmezését", illetve erőszakos korlátozását célzó és szolgáló megnyilvánulások. Vidéken zavart okozott a felülről jövő útmutatások végrehajtása. A helyzetet jól szemlélteti egy korabeli összefoglaló, amely 10" szakszervezeti megyebizottság jelentése alapján készült. „A megegyezés után opportunista módon kezelik a klerikális reakció elleni harcot, sőt több helyen a dolgozók között olyan megnyilvánulás is van, hogy »hála isten«, csakhogy már békesség van a kommunisták és az egyház között. Feltűnően emelkedett a templomba járók száma... a papok az egyezményre való hivatkozással a templomba járás és a hittanra való beiratás mellett agitálnak."10 1 De hasonló célú korabeli pártbizottsági jelentésekben is az olvasható, hogy „pártszervezeteinknél és párttagjainknál még nagyobb méretű határozatlanság, sok esetben elvtelenség mutatkozik. .. helytelen, hogy a vallásszabadság elismerése mellett egyes népnevelők még buzdítják is a pártonkívülieket a templomba járásra."10 2 A megegyezés után a papi békemozgalom szervezése is megtorpant, nem a lelkesedés, hanem inkább a tartózkodás volt rá a jellemző. „Még a megállapodás után is néha előhúzták szervezőink jelentkezésekor a püspöki kar 1950. augusztus 17-i rejtve körözött gépírásos üzenetét — írja Beresztóczy Miklós, a mozgalom vezetője —, amely szerint — katolikus elv, hogy a papoknak a püspököktől független szervezése, illetve szervezkedés keretében bizottságok alakítása és azok működése ellenkezik az Egyház fegyelmével."10 3 A papi békemozgalom szervezését illetően azonban más problémákra is rá kell mutatni. így arra, hogy már lényegében születésétől kezdve tevékenységében érvényesült az állami, politikai vezetés „erős támogatása", ami az ingadozók szempontjából olyan látszatot kelthetett, mintha ez a mozgalom nem a katolikus egyházon belül már akkor is meglévő, ténylegesen létező haladó erők kezdeményezése lett volna, hanem külső támogatással próbál hatást gyakorolni a katolikus egyház "" Uo. 100 Új Ember 1950. szeptember 28. "" PI. Arch. 276. f. 89/70. öe. 102 Pl. Arch. 276. f. 89/77. öe. юз Beresztóczy Miklós i. m. 31.
