Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
454 IZSÁK LAJOS szempontjából kétségtelenül jelentős hatása volt a fentebbi határozatoknak is. A papi békemozgalom arra figyelmeztette ugyanis a klérust: ha kevesen is, de vannak olyanok, akik készek az együttműködésre esetleg a püspöki kar ellenére is. A Vatikán nem helyeselte a tárgyalásokat, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyház és állam közötti megegyezés a Szentszék jogkörébe tartozik. Czapik Gyula egri érsek erre áthidaló megoldást talált, amit a püspöki kar 1950. július 4-i nyilatkozata a következőkben fogalmazott meg: „az egyház és állam viszonyának rendezése... az Apostoli Szentszék kizárólagos joga. Ez azonban nem akadályozza azt, hogy az egyház és állam között súrlódási felületet képező és mindkét oldalról kifogásokra okot adó helyzet tisztázására megbeszéléseket ne folytassunk, és ezen megbeszélésen olyan kötelező megállapodásokat ne kössünk, melyeknek összessége az egyház és állam kölcsönös viszonyában a békét és nyugalmat elősegítheti és megteremtheti."9 7 A magyar katolikus egyház és a kormány közötti megállapodást 1950. augusztus 30-án írták alá.9 8 A kormány részéről Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, a katolikus püspöki kar nevében pedig Grősz József kalocsai érsek vezetésével a püspöki kar minden tagja ellátta kézjegyével az okmányt. A megállapodás szerint a katolikus püspöki kar elismeri és állampolgári kötelességének megfelelően támogatja a Magyar Népköztársaság államrendjét és alkotmányát. Kijelenti, hogy az egyház törvényei szerint eljár azok ellen az egyházi személyek ellen, akik hazánk törvényes rendje és békés építőmunkája ellen fellépnek. A püspöki kar elítél minden felforgató tevékenységet, ami a népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányul. Nem engedi meg a hívők vallásos érzületének államellenes politikai célokra való felhasználását. A püspöki kar felhívja a katolikus hívőket, hogy támogassák az ötéves terv sikeres végrehajtását, a lelkészkedő papság ne fejtsen ki ellenállást a termelőszövetkezeti mozgalmakkal szemben, s támogassák a békéért folyó mozgalmat, illetve harcot. A megállapodás második részében a Magyar Népköztársaság kormánya az alkotmány értelmében biztosította a hívek számára a teljes vallásszabadságot és az egyház számára a működési szabadságot. A kormány továbbá hozzájárult nyolc katolikus egyházi iskola (6 fiú- és 2 leányiskola) visszaadásához, valamint ahhoz, hogy a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működjék. (A szerzetesrendek közül a bencés, a piarista, a ferences és egy női tanítórend működését engedélyezték, a többit — összesen 23 férfi szerzetesrend volt 2582 fővel és 40 apácarend 8596 fővel — egyoldalú elhatározással még 1950 szeptemberében feloszlatták — I. L.) Végül a megállapodás leszögezte, hogy az állam a többi vallásfelekezethez hasonlóan a katolikus egyháznak is kész anyagi támogatást nyújtani „oly módon, hogy 18 éven át, tehát addig, míg a katolikus egyház saját forrásaira támaszkodva maga tudja fedezni anyagi szükségleteit, három, illetve öt 97 Beresztóczy Miklós i. m. 20. 48 Szabad Nép 1950. augusztus 31. Lásd még: Beresztóczy Miklós i. m. 22—26. és Orbán Sándor i. m. 211—224.
