Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 453 változó magatartása, demokratikusabb beállítottságuk, s nem utolsósorban a lassan szervezeti kereteket öltő békemozgalom is. 1950. augusztus 1-én a magyar katolikus papok közel 300 fős értekezlete kimondta a Magyarországi Katolikus Papok Országos Békebizottságának megalakulását, s egyúttal határozatot is fogadott el. Balogh István, Beresztóczy Miklós, Horváth Richárd és más haladó szellemű katolikus egyházi személyiségek — az M DP vezetőivel egyetértésben s egyeztetve álláspontjaikat — kezdeményezték ezt a fórumot.94 Az elfogadott határozat — amit 273-an aláírásukkal is megerősítettek kimondta, hogy az aláírók hű állampolgárai a népi demokratikus Magyarországnak, s ezért joguk és állampolgári kötelességüknek tekintik lelkipásztori hivatásuk teljesítését, az országépítő munka támogatását és tevékeny részvételüket a béke biztosításáért indított harcban és akciókban. Akarják az egyház és állam közötti sürgős és teljes megegyezést, az egyház és az állam törvényeinek kölcsönös tiszteletbentartásával. Kifejezték továbbá hűségüket a magyar népi demokrácia állama iránt, és ígéretet tettek arra, hogy saját helyükön mindent megtesznek az ötéves terv sikeres végrehajtásáért, szembeszállnak a szocializmus építését hátráltató reakcióval, s „nem siratják vissza a múlt szociális igazságtalanságait". Fenntartás nélkül támogatják a magyar nép béketáborát, elítélik az imperialisták háborús uszítását, tiltakoznak az atombombák propagálása és használata ellen. „Az állam és egyház megbékélése, a dolgozó nép és a papság együttműködése érdekében kívánatosnak tartják — szögezte le végül a határozat —, hogy a néphez hü papságot és szerzeteseket az államhatalom teljes erejével támogassa hivatásának teljesítésében, az ország újjáépítéséért, a tartós békéért kifejtett munkájában."95 1949 decemberében a vallás- és közoktatásügyi miniszter levelet intézett az egyházak vezetőihez, amelyben rámutatott arra, hogy a papságnak is illő és kötelező az állampolgári eskü letétele. A református és evangélikus egyház püspökei ezt követően 1950 januárjában le is tették az esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára.9 6 A katolikus püspöki kar viszont felemás álláspontra helyezkedett abban a kérdésben: olyan utasítást adott ki, hogy az alsópapság tegye le a hűségesküt, a püspöki kar pedig ehhez megvárja a Szentszék hozzájárulását. Ebben az időszakban a katolikus püspöki kar felemás álláspontra helyezkedett a nemzetközi békeakciókkal kapcsolatban is, néhányan ugyanis azt hangsúlyozták, hogy a papok és a hívők csak lelkiismeretükre hallgatva nyilváníthatják ki békeszándékukat. Még a papi békemozgalom hivatalos zászlóbontása előtt, 1950 június végén alakult egy bizottság a püspöki kar és az állam megbizottaiból azzal a feladattal, hogy kimunkálja a katolikus egyház és állam viszonyának rendezését az adott magyar társadalmi viszonyok között. Majd 1950. július elején megkezdődtek a sorozatos tárgyalások, s ezek kimenetele 94 PI. Arch. 276. f. 60/91. ö. e. és Dr. Beresztóczy Miklós: A katolikus békemozgalom 20 éve. Ecclesia Könyvkiadó Budapest, 1970. 14—18. 95 Beresztóczy Miklós i. m. 18—19. 96 Szabad Nép 1950. január 14.
