Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 431 A kisgazdapárti győzelemmel végződött budapesti törvényhatósági választások után azonban újból felvetődött az önálló katolikus párt ügye. Az Új Ember 1945. október 21-i vitaindító cikkében Badalik Bertalan Domonkos-rendi tartományfőnök abból indult ki, hogy bár a fővárosi törvényhatósági választásokon a keresztény tömegek a Kisgazdapártot segítették győzelemre, van külön katolikus politika is, amelynek „lényege a katolikus állameszme megvalósításáért folytatott harc". Hogyan lehet érvényesíteni a keresztény eszméket az állami és társadalmi életben? Badalik szerint vagy a különböző politikai pártokban tevékenykedő katolikusok által, vagy ha létrejön egy önálló katolikus párt. Ez utóbbi azonban csak úgy képzelhető el, ha azt elismerik hivatalos pártnak, vagyis a püspöki kar is támogatja, továbbá, ha a hívek számára is kötelezővé teszik ennek támogatását, pl. az erre való szavazást. Ennek példaképe a korábbi Katolikus Néppárt lehet, de figyelembe kell venni azt is, hogy „egy párt, amely azzal az igénnyel lép fel, hogy a magyar katolikusságnak pártja legyen, csak akkor nevezze magát katolikus pártnak, ha programjában, vezéreiben, tagjaiban a fent vázolt eszményt legalább megkülönbözteti". A több hónapig tartó vitában a hozzászólók többsége támogatta az önálló katolikus párt megteremtésére vonatkozó igényt, a gyakorlati megvalósítás módozatai és időpontja körül azonban a legkülönfélébb nézetek merültek fel. A választási küzdelem kimenetele szempontjából ennek abban volt a jelentősége, hogy a döntés joga a püspöki kar, pontosabban Mindszenty kezében volt. Az 1945. október 17—18-án ülésező püspökkari konferencia „jobb hiányában" — ahogy Mindszenty írta visszaemlékezésében — a kisgazdapárt támogatása mellett foglalt állást. A konferencián elfogadott nevezetes választási körlevél megszövegezésénél — ismét Mindszentyt idézve — „mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy híveink szavazás előtt világos útmutatást és bátorítást kapjanak, s így megszűnjék náluk a tájékozatlanság és az ingadozás, amit a több hónapos fondorlatos... választási agitáció eredményezett".21 A választási körlevél durva támadás volt a népi demokratikus átalakulás addigi vívmányai ellen; bírálat tárgyává tette és egyúttal kétségbe vonta a népi demokrácia addig elért eredményeit.2 2 „Meg kell mondanunk — hangzott a „tiszta demokrácia" védelmében —, hogy ez az irányzat újabb veszélybe sodorhatja szerencsétlen és súlyosan megpróbált hazánkat. Meg kell mondanunk, hogy a keresztény választó nem adhatja szavazatát olyan irányzatra, mely újabb elnyomást, újabb erőszakos uralmat, a természettörvények mellőzését felelőtlenül és sűrűn elköveti." Ez utóbbi irányzat képviselői — Mindszenty szerint — elsősorban a kommunista párt és a baloldali pártok voltak. Hiszen ők kezdeményezték az új házassági rendeletet, megsértve ezzel a házasság felbonthatatlanságáról vallott katolikus álláspontot; annak a földreformrendeletnek a végrehajtását, amely „több részletében olyan törekvéseket árul el, mintha bizonyos társadalmi osztályok egyszerű gazdasági tönkretételét célozta volna"... stb. 21 Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto, 1974. 98. 22 EPL. M. í. 4 Századok 85/2
