Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
430 IZSÁK LAJOS önkormányzat", a parlamentáris rendszer, a szabad véleménynyilvánítás és szervezkedésjoga, az általános, egyenlő és titkos választójog, a személyes szabadság, a szólás-és gyülekezési szabadság joga, valamint a vallásszabadság mellett. A földreformot a magyar demokráciának a gazdasági demokrácia megvalósítása felé tett első lépéseként értékelte. Egyúttal elhatárolta magát a földreform felülvizsgálatára irányuló törekvésektől, ugyanakkor nem zárkózott el az egyházi nagybirtok kártalanítása elöl, de kijelentette, hogy a kártalanítás nem történhet az új birtokosok rovására. A legkonzervatívabb álláspontot Barankovics és pártja az egyház és az állam viszonyának, valamint az egyház oktatási monopóliuma megszüntetésének kérdésében foglalta el. „Az egyház az államtól független, nem az állam alá, hanem az állam mellé rendelt önálló társaság" — mondotta a pártelnök. Ezért elleneztek minden olyan kísérletet vagy törekvést, amely a kettő szétválasztására irányult volna. Barankovics, illetve a DNP programjának főbb pontjai általában a kistulajdonosi, kispolgári, a középrétegek, a városi és főleg a falusi burzsoázia igényeit fogalmazták meg. A társadalom dolgozó osztályai közül a munkásosztály számára jóformán semmilyen követelést nem találunk benne. A katolikus egyház felső vezetése viszont — annak ellenére, hogy a program egészében megfelelt igényeinek — egyelőre lemondott az önálló párt szervezéséről. Az 1945. október 17—18-án tartott püspökkari konferencián Mindszenty e lépést azzal magyarázta, hogy a ..Demokrata Néppártban a személyi torzsalkodások a legcsúnyább taktikát csinálták," amit a püspöki kar sajnálattal vett tudomásul.1 8 Pálffy József csoportjával együtt szeptember végén választási szövetségre lépett a Polgári Demokrata Párttal. Pálffy Mindszentyhez írt levelében ezt azzal indokolta, hogy az Országos Nemzeti Bizottság döntése után „saját lobogó" alatt nem indulhatnak, ezért kénytelenek voltak megállapodni „az egyedüli polgári párttal, amely az ellenzékiség szerepét vállalni hajlandó, hogy a választási küzdelem után a parlamentbe bejutva, ott saját lobogó alatt a keresztény és nemzeti eszme érdekében és fennmaradásáért" küzdhessenek.1 " A katolikus egyház és személyesen Mindszenty József hercegprímás sem maradt azonban semleges a választási küzdelmekben. 1945 szeptember közepétől egyre inkább fokozódott a papság aktivitása és részvétele a választási agitációban. Egy héttel a budapesti törvényhatósági választások előtt egyházi részről arra hívtak fel, hogy a választáson olyan jelöltet kell támogatni, aki „keresztény magyar televényben gyökeredző" demokráciát akar. „A legkevesebb, amit érte tehetünk, az a lelkiismeretbeli kötelesseg — hangzott a felhívás a továbbiakban —, hogy szavazati jogunkkal élünk. Minden hanyagságból kieső szavazat a keresztény erkölcstan szerint bün számba megy."2 0 18 EPL. 1945. október 17—18-i püspökkari értekezlet jegyzökönyve. " ÉPL. 3391/1945. Barankovics István DNP-jának hívei pedig a Kisgazdapártot támogatták a választási küzdelemben. Közülük ketten: Eckhardt Sándor és Bálint Sándor professzorok a nemzetgyűlés 1945. december 6-i ülésen hivatalosan is bejelentették, hogy „törvényhozói munkájukat" a továbbiakban a DNP tagjaiként kívánják folytatni. (Nemzetgyűlés Naplója. I. kötet Budapest. 1946. 177.) 20 Új Ember. 1945. szeptember 30.
