Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 429 ben a már kezdetben meglevő és csak burkoltan jelentkező politikai véleménykülönbségek 1945 nyarán egyre inkább a felszínre kerülve a párt belső válságához, majd kettészakadásához vezettek. A két csoport között elkezdődött a vetélkedés Mindszenty kegyeinek a megszerzéséért is. Mindszenty megpróbálta útját állni a párt kettészakadásának. Ezért tárgyalásokat kezdeményezett és folytatott Sulyok Dezsővel arról, hogy vállalja el a Demokrata Néppárt elnöki tisztségét. A kisgazda politikus, arra való hivatkozással, hogy ő nem tartja időszerűnek a szervezkedést, mivel az megbontja a polgári arcvonal egységét, nem vállalta el ezt a megbízatást.1 5 Ezt követően Mindszenty Beresztóczy Miklóst próbálta megnyerni arra, hogy járjon el Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknél azért, hogy Pálffy kapjon pártengedélyt külön. Amennyiben ez nem vezetne sikerre, akkor — tekintettel a választásokra — Barankoviccsal egyezzenek meg 60—40% arányban Pálffy javára.1 6 A vitát, illetve a problémát végül is az Országos Nemzeti Bizottság döntése zárta le. Nyilván azzal a meggondolással, hogy a Barankovics-féle DNP várhatóan baloldalibb színezetű lesz és valamelyest lazábbak a kapcsolatai a katolikus klérussal, mint Pálffy csoportjának, Barankovics kérelmét fogadta el, és engedélyezte indulását a választásokon. Barankovics 1945. szeptember 25-én hirdette meg pártja programját,1 7 amit a magyar kereszténydemokrácia programjaként kell fogadnunk. A keresztény demokrácia hazai megteremtését Barankovics szerint úgy lehet elérni, ha erősen elhatárolja magát a korábban már kompromittált keresztény politikától. Barankovics ezért pártja elé kettős irányú feladatot tűzött ki: „Egyrészt határozottan és félreérthetetlenül föl kell számolnunk az álkeresztény politikai gondolatot és ennek örökségét, másrészt világosan ki kell fejtenünk azt a demokráciát, amelyben eszményképünket megpillantottuk." A DNP politikájának gerincévé azokat az erkölcsi elveket kívánta tenni, amelyek a természetjogból és az evangéliumból következnek. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy „mi nem a kereszténység nevében és nem az Egyházak terhére", hanem a kereszténység javára akarunk politikát csinálni, ellentétben azokkal, „akik a kereszténység nevében az Egyházak terhére politizáltak". Barankovics a DNP elvi célkitűzéseit a természetjog érvényesítésében határozta meg, s ebből következően pártja az új magyar demokráciában a keresztény világnézet érvényesítője és képviselője kívánt lenni. „Pártunk — állapította meg — nem lehet sem felekezeti, sem osztálypárti, hanem olyan egyetemes célú és programú párt, amely a teljes embert kívánja szolgálni, amikor a földi érdekek legteljesebb kielégítése mellett az ember természetfeletti igényeinek is leghatásosabb biztosítását követeli." Az általa képviselt kereszténydemokráciát magyar demokráciának nevezte. A konkrét kérdésekben a program a politikai demokráciát illetően síkraszállt a „valóságos 15 Kis Újság, 1945. szeptember 15. Ie EPL. M. í. 17 Dr. Barankovics István: Programbeszéd a Demokrata Néppárt 1945. évi szeptember 15-iki értekezletén. Budapest, 1945. 32.
