Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
398 BALOGH SÁNDOR kormányban 7—7 tárcát kapott a kisgazdapárt, illetőleg a baloldali pártok. Dobi István, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád államminiszterként került be a kormányba, e két utóbbi politikus azonban egyben a miniszterelnökhelyettesi funkciót is betöltötte. A Tildy-kormány megalakulásával sajátos változás következett be Magyarországon a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonyában. Hiszen a baloldali többségű Ideiglenes Nemzetgyűlés által választott Ideiglenes Nemzeti Kormányban az említettek kisebbségben voltak. Ezzel szemben a kisgazdapárti többségű nemzetgyűlés idején a baloldali pártok — parlamenti arányukhoz képest — jelentősen megerősítették pozícióikat a kormányban. A nemzetgyűlés 1945. november 29-én tartotta első ülését. A megválasztott 409 képviselő közül 245 az FKGP, 70 az M KP, 69 az SZDP, 23 az NPP és 2 a PDP listáján került be az új törvényhozásba. Az első ülésen választották képviselőnek a választójogi törvény által fenntartott 12 helyre — azokat a szellemi és közéleti vezető személyiségeket, akiknek az ajánlásáról a függetlenségi front pártjai pártközi értekezleten állapodtak meg.25 Majd ezután került sor a nemzetgyűlés tisztségviselőinek a megválasztására is. A nemzetgyűlés elnöke Nagy Ferenc lett, alelnökei pedig Kéthly Anna és Kossá István. A nemzetgyűlésben megalakulásakor csupán a PDP listáján megválasztott két képviselő — Slachta Margit és Szent-Iványi Sándor — jelentette a „hivatalos" ellenzéket, hiszen a Magyar Radikális Párt egyetlen mandátumhoz sem jutott. Bálint Sándor és Eckhardt Sándor a 6. ülésen, 1945. december 6-án jelentette be, hogy a továbbiakban a Demokrata Néppárt tagjaiként óhajtják törvényhozó tevékenységüket kifejteni. Az ellenzék számottevőbb gyarapodása akkor következett be, amikor Sulyok Dezső 1946. május 2-án arról tájékoztatta a nemzetgyűlést, hogy 15 társával egyetemben, akiket az FKGP március 12-én eltávolított a soraiból, új pártot alakít, és „mindaddig, amíg kérvényünk elintézést nem nyer, ez a 16 képviselőmint pártonkívüli ellenzéki képviselő kíván a nemzetgyűlés munkájában részt venni".26 Sulyok Dezső és társai nem sokkal ezután a Magyar Szabadság Pártban tömörültek, amely hosszabb ideig tulajdonképpen a legerősebb ellenzéki parlamenti frakció lett. Az ellenzék számának ilyen gyarapodása azonban a legkevésbé sem fenyegette a napirendre tűzött törvényjavaslatok, illetőleg a koalíció sorsát. így a nemzetgyűlés törvényalkotó tevékenysége lényegében ezután is azon múlott, hogy a koalíciós partnereknek sikerüle közös nevezőre jutniok egymással az egyes törvényjavaslatokat illetően. A koalíciós pártok nemzetgyűlési frakciói — közös elhatározással — úgy döntöttek, hogy még a házszabályok elkészülte előtt politikai bizottságot, igazoló bizottságot, mentelmi bizottságot, valamint alkotmányjogi és közjogi bizottságot hoznak létre. A nemzetgyűlés 1946. január 25-én fogadta el a házszabályokat, és ezt 25 Az említett módon megválasztott képviselők a következők voltak: Bölöni György, Dálnoki Miklós Béla, Juhász Nagy Sándor, Károlyi Mihály, Kodály Zoltán, Moór Gyula, Pátzay Pál, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Tamási Áron, Vámbéry Rusztem és Zsedényi Béla. 26 Nemzetgyűlés Naplója. Hiteles kiadás. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája Budapest, 1946. I. köt. 764.
