Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 393 A polgári történetírás és publicisztika, s főleg a hajdani koalíciós és ellenzéki politikusok az emigrációban megjelent írásaikban és nyilatkozataikban az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány jelentőségét minden áron igyekeznek csökkenteni. Ebbeli próbálkozásaikban a nyilvánvaló torzításoktól sem riadnak vissza, különösen a Szovjetunió és a Magyar Kommunista Párt szerepét illetően. Nagy Ferenc volt miniszterelnök azt állítja, hogy a „szovjet tábornokok megparancsolták az első úgynevezett parlament összehívását saját tervük szerint".11 Nagy Vince, a Berinkey-kormány belügyminisztere és 1946 tavaszán az FKGP-ból kizárt nemzetgyűlési képviselő pedig azt kifogásolja, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőit a Tiszántúlról, a Duna—Tisza közéről és Budapestről „verbuválták" össze.1 2 Sulyok Dezső, az ellenzéki Magyar Szabadság Párt elnöke szintén arról elmélkedik, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány „ingatag alapokon" jött létre.1 3 Ezzel szemben Varga Béla, aki a kisgazdapárti centrum egyik vezéralakja és egy időben a nemzetgyűlés elnöke is volt, pártja részvételi arányát kevesli az Ideiglenes Nemzetgyűlésben és az Ideiglenes Nemzeti Kormányban.1 4 Mindszenty József hercegprímás viszont visszaemlékezésében „a" keresztény párt debreceni jelenlétét hiányolja.1 5 A politikai emigráció kommunista- és szovjetellenes kifogásait, vádjait azonban a tények már önmagukban is megcáfolják. A szovjet kormány, illetőleg képviselői ugyanis eléggé közismerten mindenekelőtt ahhoz ragaszkodtak, híven a nyugati szövetségesekkel kötött megállapodásaikhoz, hogy az antifasizmus és a demokrácia polgári hívei lehetőleg sem az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, sem az Ideiglenes Nemzeti Kormányban ne szenvedjenek hátrányt. Nem utolsósorban ezzel magyarázható, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke (Zsedényi Béla) és alelnökei (Juhász Nagy Sándor és dr. Sántha Kálmán) közül egyik sem tartozott a baloldali pártokhoz. (Mellesleg a szovjet fél által az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökének javaslatba hozott Szentpéteri Kun Bélát, a plénum utasította el jobboldali magatartása miatt.) Azzal pedig, hogy Zsedényi Béla lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának is az elnöke, a baloldal került kisebbségbe ebben a testületben. Arról már nem is szólva, hogy a horthysta fegyverszüneti küldöttség tagjai és az átállt tábornokok szintén szovjet „beavatkozásra" jutottak a jelentőségüket meghaladó szerephez az Ideiglenes Nemzeti Kormányban. Mondanivalója lényegét tekintve igaza van Szekfű Gyulának, amikor a szovjet kormány és képviselőinek korabeli magatartását jellemezve a következőket írja: „Igaz, hogy az angolszászoknak megígérték az elfoglalandó államok demokratikus berendezését, de viszont ők a szovjet berendezést tartják demokratikusnak, és egyébként is sokféle út állott rendelkezésre, ha akarták volna az 11 Nagy Ferenc: The Struggle behind thelronCurtain.The MacMillanCompany. New York 1948.X. o. 12 Nagy Vince: Októbertől—Októberig. New York 1962. 302. 13 Desiderius Sulyok: Zwei Nächte ohne Tag. Zürich 1964. 46. 14 Új Látóhatár, 1978. március 15. 483. 15 Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto 1974. 72.
