Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
394 BALOGH SÁNDOR ígéret megkerülését. A valóságban már akkor elhatározták az államok demokratikus berendezését, amikor ezt megígérték. Különben nem is ígérték volna meg."1 6 A Magyar Kommunista Párt az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrehozása érdekében kifejtett erőfeszítései során — amelyeket akkor még senki más nem is tudott volna vállalni, illetőleg pótolni — ugyancsak tiszteletben tartotta a szövetséges nagyhatalmak közép- és délkelet-európai politikai elképzeléseit és gyakorlati lépéseit. A többi pártét meghaladó kezdeti lendülete, szervezettsége és időszerű programja azonban feltétlenül — és elkerülhetetlenül — előnyöket is biztosított számára. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés második ülésszaka 1945. szeptember 5-én Budapesten nyílt meg. Ekkorra azonban lényegesen megváltozott az Ideiglenes Nemzetgyűlés létszáma és részben politikai összetétele is. A budapesti és a dunántúli képviselők 1945. áprilisi, illetőleg júniusi megválasztása, majd behívása után ugyanis 498 főre emelkedett az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjainak száma. A baloldali pártok és a szakszervezetek együttesen változatlanul megőrizték ugyan abszolút többségüket, de már nem a régi arányban; a legnagyobb mértékben — 55-ről 122 főre—a kisgazdapárt növelte képviselőinek számát az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. Ennél is fontosabb volt azonban az, hogy 1945 derekára nagyjában tisztázódott a pártok politikai befolyása és szervezeti ereje a felszabadulás után újjászerveződött magyar társadalomban. A debreceni ülésszakot követő több mint féléves szünet a háborús eseményekkel, nem utolsósorban a főváros elhúzódó ostromával, s feltehetően főleg azzal a meggondolással magyarázható, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés a felszabadulás után, vagyis lehetőleg majd csak azután fejtse ki törvényalkotó tevékenységét, miután már a szó szoros értelmében az egész lakosság nevében és képviseletében dönthet a napirendre kerülő kérdésekről. Ennek megfelelően az Ideiglenes Nemzetgyűlés a debreceni ülésszakán tulajdonképpen nem is élt törvényalkotó szerepével, hiszen rendelkezéseit „határozatok" formájában fogadta el és tette közzé. A két ülésszak közötti időben az Ideiglenes Nemzeti Kormány — az Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás alapján — kormányrendeletek útján intézkedett azokról a teendőkről, amelyek a függetlenségi front programjának és az 1945. január 20-i fegyverszüneti egyezmény végrehajtásából elodázhatatlanul adódtak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletei mindenekelőtt a fasiszta maradványok következetes felszámolását célozták. Emellett a népi demokratikus állam szerveinek kiépítését és az előbbiekkel összhangban és kölcsönhatásban a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életének demokratikus szellemű megújítását szolgálták. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. őszi ülésszakán részben az előző ülésszak határozatait, részben pedig azokat a legfontosabb kormányrendeleteket emelte a törvény rangjára, amelyeket a tőle kapott felhatalmazás alapján — és a Politikai Bizottság előzetes hozzájárulásával — az Ideiglenes Nemzeti Kormány adott ki. így, 16 Szekfű Gyula: Forradalom után. Hasonmás kiadás. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt irta Glatz Ferenc. Gondolat 1983. 83—84.
