Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
390 BALOGH SÁNDOR arányszámának megfelelt volna. Azonban akárhogy történt is, mégis együtt volt egy olyan nemzetgyűlés, amely lényegtelen hiányoktól és lényegtelen aránytalanságoktól eltekintve, egészében teljes joggal hivatkozhatott arra, hogy a felszabadított Magyarország minden vidékét és az antifasiszta front minden pártját képviseli, jogosult tehát az ország nevében nyilatkozni és kötelezettséget vállalni." Lényegében ez a felfogás tükröződik a későbbi államtudományi munkákban is, amelyek többkevesebb részletességgel foglalkoznak az Ideiglenes Nemzetgyűléssel, illetőleg létrehozásának törvényességével. Szabó Imre azt az álláspontot képviseli ebben a kérdésben, hogy a nyilas uralom a német fasiszta megszállók segítségével belsőleg is teljesen felszámolt mindent, ami állami vagy törvényes rendre emlékeztetett volna, s az állami szuverenitás teljes megszűnte Magyarországon együtt járt az államhatalom teljes összeomlásával. A magyar nép azonban az általános összeomlás és pusztulás menetében sem veszítette el a jövőbe vetett hitét, nem pusztult el a dolgozó emberek nemzetépítő, államalkotó képessége és készsége. „A népgyűléseken — írja Szabó Imre —, amelyeken az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőit megválasztották, a lakosság akarata részben a különböző, helyileg létrejött szervezeteken keresztül, részben pedig közvetlenül nyilvánult meg."7 Csizmadia Andor pedig így jellemzi és értékeli az Ideiglenes Nemzetgyűlés életre hívását: „1944 decemberében még nem lehetett új választási törvényt kidolgozni. A háborús állapotok nem tették lehetővé szabályszerű választások megtartását, s az ideiglenes nemzetgyűlést akként kellett összehívni, ahogy az akkori lehetőségek megengedték, mégis a lehető legszélesebb demokratikus követelmények megtartása mellett. A nemzeti bizottsági választások, illetve az ősgyülésszerü népgyűlések tartása biztosítékai voltak a demokratikus követelmények lehető érvényesülésének, s a nemzetgyűlés összetétele is mutatja, hogy ott a fasizmus ellen összefogott politikai erők minden árnyalata képviselve volt."8 Az 1944. december 21-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlésnek 230 képviselője volt. Közülük 90-en (39,13%) az MKP, 56-an (24,35%) az FKGP, 43-an (18,69%) az SZDP, 16-an (6,96%) az NPPés 13-an (5,65%) a PDP tagjai voltak. Rajtuk kívül 12 képviselő pártonkívüliként került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 26 képviselő — pártállástól függetlenül — a szakszervezeteket képviselte a törvényhozásban, ami feltétlenül a szakszervezeti mozgalom kiemelkedő szerepére és politikai jelentőségére utalt. A képviselők foglalkozás szerinti megoszlása szintén arról tanúskodott, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a magyar társadalom úgyszólván minden rétege — a nagybirtokosokat és a nagytőkéseket kivéve — képviselve volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a baloldal (MKP, SZDP, NPPés a szakszervezetek) volt abszolút többségben. A törvényhozás ilyen politikai összetétele ténylegesen megfelelt az ország felszabadult részében akkor kialakult erőviszonyoknak. A választási eredményekben világosan tükröződött, hogy azok zömmel az agrárforra-1 Szabó Imre: A ncpi demokratikus államhatalom fejlődése hazánkban. Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. Szerkesztő Lackó Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955. 590. 8 Csizmadia Andor A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944—1949). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1968. 304.
