Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 391 dalmi hagyományokban gazdag Tiszántúlon, s ezen belül is a Viharsarokban, valamint a függetlenségi tradíciót őrző és ápoló Debrecenben és környékén, a kuruc szabadságharcos múlttal rendelkező északkeleti megyék területén zajlottak le. Emellett ekkorra már két jelentős iparvidék is felszabadult, az osztályküzdelmekben edződött munkásságával: Miskolc—Diósgyőr és környéke, valamint Pécs és a Mecsek-vidék. A fentebbieket támasztja alá egyébként az is, hogy a szóban forgó területen a baloldali pártok a későbbi parlamenti választások során is (1945. november 4. és 1947. augusztus 31.) általában az országos átlagúknál jobb eredményt értek el. Azt sem lehet persze a választási eredmények kialakulásánál és értékelésénél figyelmen kívül hagyni, hogy a régi államgépezet, s konkrétan a közigazgatás az ország keleti felében úgyszólván teljesen megbénult és széthullott. Ugyanakkor a nemzeti bizottságoknak nemcsak a választási gyűlések megszervezésében, hanem a képviselőjelöltek kiválogatásában is szinte mindenütt döntő szavuk volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásakor — mindenféle jogfolytonossággal szakítva — a nemzet akaratának kifejezésére egyedül hivatottnak és a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének nyilvánította magát. Ezután egyhangúlag elfogadta „A nemzetgyűlés szózatá"-t. A szózat — összhangban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjával — a legfontosabb és legidőszerűbb feladatként a hitleri Németországgal való azonnali szakítást és a fegyverszünet mielőbbi megkötését jelölte meg. A szózat a fasizmus elleni fegyveres harcra szólította fel mind a felszabadult, mind a még német megszállás alatt levő országrészek lakosságát, különös tekintettel a hitleri Németország oldalán harcoló magyar katonai alakulatokra. De a nemzeti összefogás politikájának a megvalósítását nemcsak a felszabaduláshoz való cselekvő hozzájárulás szempontjából, hanem az. újjáépítés sikere érdekében is nélkülözhetetlennek tartotta. A dolgozó tömegeknek széles körű politikai jogokat ígért, hogy azok megvédhessék érdekeiket, és hallathassák szavukat az ország ügyeinek eldöntésénél, valamint külön is kötelezettséget vállalt a demokratikus földosztás végrehajtására. Ugyanakkor a szózat a magántulajdon sértetlenségét társadalmi és gazdasági berendezkedésünk alapjának jelentette ki. Végül, abban összegezte a mondanivalóját, hogy „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásával új fejezete kezdődött a magyar történelemnek, megkezdődött a független, szabad, demokratikus Magyarország építése!"9 A szózat vitájában — amelyet a kisgazdapárti Balogh István terjesztett elő — lényegében minden jelenlevő párt, illetőleg politikai irányzat képviselője felszólalt, kifejtette a véleményét. A felszólalások alkalmat kínáltak persze arra is, hogy az egyes képviselők röviden tájékoztassák az Ideiglenes Nemzetgyűlést és rajta keresztül a közvéleményt pártjaik jövő elképzeléseiről és terveiről. A felszólalók kivétel nélkül a függetlenségi front megszilárdításáért és a benne tömörült pártok szoros együttműködéséért szálltak síkra. A történelmi múlt és a közelmúlt eseményeinek 4 Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplója. Hiteles kiadás. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája Budapest, 1946. 9—10.
