Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 387 „összezsúfolódott" menekültek többsége, illetőleg a helyi lakosság túlnyomó része — helyenként kivéve a német nemzetiségüeket —- már a nyilasok kényszerkitelepítési parancsai ellenére sem volt hajlandó elhagyni az országot. A régi államgépezet széthullása és tisztségviselőinek tömeges eltávozása kétségtelenül kedvezett, megkönnyítette az antifasiszta demokratikus erők talpraállását és összefogását a felszabadított országrészben. Ez az összefogás azután rövidesen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban öltött testet, amely 1944. december 2-án alakult meg Szegeden, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek részvételével. A függetlenségi front tagjai a kommunista párt akcióprogramját — kisebb módosításokkal — saját, közös programjukként fogadták el. Az 1944. október 15-i „kiugrási" kísérlet kudarca és a nyilasok hatalomra kerülése után a Horthy-rendszer, illetőleg hívei lényegében már elveszítették azt a lehetőséget, hogy tényleges beleszólásuk lehessen az ország sorsát, jövőjét érintő kérdések eldöntésébe. Különösen azok után, hogy Moszkvában a horthysta fegyverszüneti küldöttség tagjaival és az átállt tábornokokkal, valamint Dél-Dunántúl felszabadulása után a gróf Bethlen Istvánnal folytatott kormányalakítási próbálkozások szintén csődbe jutottak. Ugyanakkor a felszabadult országrészben az antifasiszta demokratikus erők tömörülése és programjuk a szövetséges nagyhatalmakat, mindenekelőtt a Szovjetuniót is mindinkább arról győzték meg, hogy már csak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontra támaszkodó új hatalom lehet képes a hitleri Németországgal gyökeresen szakítani és ezzel egyidejűleg Magyarországot a szövetségesek oldalára állítani a fasizmus teljes szétzúzásáért folyó küzdelemben. Ennek a felismerésnek köszönhetően fogadták 1944. december elején a magyar antifasiszta demokratikus erők kéttagú küldöttségét — Gerő Ernőt és Nagy Imrét — a szovjet kormány képviselői — az USA és Nagy-Britannia kormányaival való konzultálás alapján — hivatalosan Moszkvában.3 A tárgyalások során azonban azt is sikerült tisztázni, pontosabban elérni, hogy Magyarországon az ideiglenes központi hatalom ne bizottságként, sőt ne is egyszerűen csak kormányként alakuljon meg, hanem a jogfolytonosságot megszüntető és új jogforrást teremtő Ideiglenes Nemzetgyűlésként jöjjön létre, amely majd az Ideiglenes Nemzeti Kormányt is megválasztja. Ennek a jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Franciaországban ugyanis a Nemzeti Felszabadítás Francia Bizottsága, Lengyelországban pedig az Országos Nemzeti Tanács töltötte be egy ideig a parlament és a kormány szerepét. Bulgáriában csupán kormány alakult, míg Románia a királyi jogfolytonosság jegyében indult el a felszabadulás után. 3 Korom Mihály: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944—1945). Akadémiai Kiadó 1981. 323—340.
