Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
386 BALOGH SÁNDOR megteremtsék belső békéjük feltételeit; szükségintézkedéseket foganatosítsanak az ínséget szenvedő emberek megsegítésére; a lakosság összes demokratikus elemeit széleskörűen képviselő ideiglenes kormányhatalmat létesítsenek, amely köteles minél előbb szabad választások útján a nép akaratának megfelelő kormányt alakítani; elősegítsék az ilyen választások megtartását. Ezek a célkitűzések elsősorban kétségtelenül a fasiszta maradványok felszámolását és a demokratikus kibontakozás ügyét szolgálták. Még akkor is, ha az eltérő politikai és társadalmi berendezkedésű szövetséges nagyhatalmak már eleve nem feltétlenül ugyanazt értették vagy érthették a lakosság „összes demokratikus elemein" és a demokratikus vívmányokon. Ehhez járult, hogy a jaltai értekezlet határozatainak megfogalmazása —- a megállapodások kompromisszumos jellege folytán is — oly módon történt, hogy az alkalmat adott, sőt esetenként úgyszólván lehetőséget kínált az egyes szövetséges nagyhatalmaknak — a közös érdekek mellett — sajátos érdekeik későbbi kifejezésére is. Ez utóbbiak érvényesítése természetesen végső fokon azon múlott, hogy az illető szövetséges mennyire akarta vagy tudta elképzeléseit és törekvéseit a helyszínen fegyveres erejének jelenlétével is alátámasztani. A Vörös Hadsereg felszabadítóként lépett Magyarország földjére. A szovjet kormány politikáját és várható magatartását a Vörös Hadsereg parancsnokságának azon felhívása körvonalazta, amelyet a felszabadított területek lakosságához intézett. E felhívás, többek között, a következőket tartalmazta: „A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól... A szovjet katonai hatóságok nem szándékoznak Magyarország mai társadalmi rendjén változtatni és a maguk rendjét meghonosítani az általuk elfoglalt területeken."2 Ennek megfelelően a szovjet katonai hatóságok a front igényeinek minél hatékonyabb kielégítésén túlmenően, egyetlen olyan intézkedést sem foganatosítottak, amely az ország társadalmi és gazdasági rendjének átalakítását célozta volna. Sőt, a régi közigazgatás érintetlenül hagyása, pontosabban újból való feltámasztása, valamint a lakosságnak a megszokott életformájához való, közte a hitéletéhez való visszatérésre buzdító gyakori szovjet felszólítások nem csupán a meglepetés erejével hatottak a közvéleményre, de egyben kézzelfoghatóan cáfolták a szovjetellenes propaganda korábbi állításait és a különböző rémhíreket is. A nehéz harcokban szétzúzott fasiszta haderők maradványainak és a karhatalomnak a visszavonulását Magyarországon sok helyen a hitleri Németország és a nyilasok polgári exponenseinek és híveinek, sőt esetenként a megtévesztett lakosságnak a menekülése, eltávozása kísérte. A Tiszántúlról és a Duna Tisza-közéről tízezrek menekültek a Dunántúlra és Ausztria területére, elsősorban nagyobb birtokosok, tőkések, értelmiségiek, alkalmazottak — a közigazgatási tisztviselők 70— 80%-a — és kisebb számban kétkezi dolgozók is. Ez a menekülési hullám 1944. november végén—december elején azonban érezhetően csillapodott és a Dunántúlon 2 Felszabadulás, 1944. szeptember 26—1945. április 4. Dokumentumok hazánk felszabadulásának és a magyar népi demokrácia megszületésének történetéből. Szikra 1955. 5.
