Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
TANULMÁNYOK Balogh Sándor NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944—1948 Magyarország — hasonlóan Európa többi országához—a szövetséges hatalmaknak a második világháborúban kivívott történelmi jelentőségű győzelme eredményeként nyerte vissza nemzeti függetlenségét. A hitleri Németország és általában a fasizmus nemzetközi és hazai erőinek katonai szétzúzása volt az a döntő külső feltétel, az a kiindulópont, amely lehetővé tette, hogy a magyar nép vegye kezébe a saját — és ezzel együtt a nemzet — sorsának, jövőjének a további alakítását. A fasizmus veresége nyomán kialakult nemzetközi helyzet egyformán kedvező lehetőségeket kínált, feltételeket teremtett Közép- és Délkelet-Európa valamennyi népe számára, ezek nélkül egyikük sem léphetett volna tartósan a társadalmi-politikai haladás népi demokratikus útjára. Ez egyaránt vonatkozik Csehszlovákiára, Jugoszláviára, Lengyelországra vagy akár Bulgáriára, Romániára és Magyarországra. Ugyanakkor kétségtelenül jelentős különbségek is mutatkoztak közöttük, mégpedig a fasizmus elleni küzdelemben való cselekvő részvétel és a társadalmi-politikai változásokra való „felkészültségük" tekintetében. A szövetséges nagyhatalmak azonban nem elégedtek meg azzal, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremtettek az európai népek, köztük a magyar nép társadalmi-politikai haladásához, hanem közelebbről is részt kívántak abban venni. Ezzel összhangban az 1945. február 4—11-i jaltai értekezletükön nagy jelentőségű nyilatkozatot fogadtak el a felszabadított Európa népeinek sorsával kapcsolatosan. E nyilatkozat ugyanis megállapította, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió „együttesen kinyilvánítják kölcsönös egyetértésüket aziránt, hogy a felszabadított Európa átmeneti bizonytalanságának időszakában a három kormány egybehangolt politikájával segíti a náci Németország uralma alól felszabadított népeket és a tengely volt európai csatlós államainak népeit abban, hogy sürgős megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldják meg".1 A fentebbiekben a szövetséges nagyhatalmak ahhoz ígértek konkrét segítségnyújtást, arra vállaltak kötelezettséget, hogy az említett országok 1 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918—1945. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó 1983. Második, átdolgozott és bővített kiadás 604. I«
