Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
24 PÁLMÁNY BÉLA Stahremberg-csa\ádnak (Nagyoroszi 504 1/2 dica), br. Szluha Györgynek (Salgó 334 1 /2 dica) és Eszterházyak zólyomi grófi ágának (Buják — 407 dica). Figyelemre méltó, hogy néhány „benepossessionatus" köznemes (pl. a kiváló kuruc államférfi, tudós Ráday Pál örökösei — (384 3/8 dica, Ujfalussy László — 303 dica, Jeszenszky Antal — 278 1/4 dica) vagyona vetekedett egyes főurak nógrádi vagyonával. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a főnemesek többsége Nógrád vármegye határain kívül is több-kevesebb birtok ura volt, amelynek nagysága jelen keretek között ismeretlennek tekinthető — bár tudjuk, hogy a hg. Eszterházyak az egész országban közel harminc uradalom felett osztoztak, a Koháryaknak Hont és Pest vármegyékben is jelentős birtokai voltak (Csábrág, illetve Kecskemét), a Forgáchok pedig Abaúj, Sáros, Szabolcs és Heves megyékben rendelkezett még jeles jószágokkal stb. Ugyanez persze a két egyházmegyére is fennáll, sőt az esztergomi hercegérseknek 8 jelentős uradalma közül csak az egyik volt a Hont és Nógrád között megoszló drégelyi (hat megyénkbeli helységgel) és a váci püspökség, valamint káptalan birtokainak és jövedelmeinek a túlnyomó többsége is Pest—Pilis—Solt, Külső-Szolnok, valamint Csongrád vármegyék területéről folyt be. A birtokos köznemesek többségének azonban abban a vármegyében voltak az összes jószágai, ahol maga is lakott. Ezek pedig általában igen csekély vagyonnal rendelkeztek: 10 rovásnál kevesebbet számláltak össze 2 főnemesnél és 93 (45,81%) köznemesnél. A nógrádi nemesség nagyobbik fele azonban hiányzik az 174l-es subsidium felosztási összesítésből — a birtoktalan. armalista nemesek ez alkalommal nem adóztak. Az 1750/1751-ből hiánytalanul fennmaradt járási összesítésekből azonban képet alkothatunk a címerlevelesek számáról is:2 5 Losonci járás: 44 armalista Szécsényi járás: 67 armalista Füleki járás: 42 armalista Kékkői járás: 2 armalista összesen: 155 armalista A fenti adatoknál azonban figyelembe kell venni, hogy ebben az időben a megyei rovásösszeírások már csak egy részét tüntetik fel a címerleveles nemeseknek, és sokan — így az 1741 után személyesen hadba szállók, illetve az adóképtelenek — már nem szerepelnek az összeírásban. Mindazonáltal a birtoktalan nemesek száma a 18. század második felében is nőtt, a 19. század első felében pedig éppenséggel rohamosan szaporodott — csak ezt számszerűleg, a források ilyen jellegű adatainak hiánya miatt már nem lehet bemutatni. 25 NmL IV—A—7/b. Die. öi. 216. sz. (1750—1751).
