Századok – 1985
Történeti irodalom - Haselsteiner Horst: Joseph II. und die Komitate Ungarns (Ism.: Hajdú Lajos) I/250
250 TÖRTÉNETI IRODALOM 250 Török témában jól ismert és jól tájékozott szerző Georgievics (Gyurgyevics) Bertalan, akitől a kötet negyedik darabja (Türckey oder Von yetziger Tiircken Kirchen geprong. Basel, 1545) származik (165—228. 1.). Életrajza a fent említett magyar kötetek utó-, illetve előszavában olvasható. Müveit, némely mai szerzőhöz hasonlóan, számtalan kiadásban és válogatásban jelentette meg; az itt található mü első részének (167—196.1.) magyar fordítása — egy másik kiadás alapján — megvan Fügedi Erik idézett kötetének 174— 202. lapján, a második (207—222.1.) ugyanott a 155—173. lapon. Tartalmaz ezenkívül egy rövidke török— német, illetve szerb—német társalgást, szószedetet és szövegeket fordításukkal. Az ötödik darab a kötetben egy 1551. évi aprónyomtatvány (229—232.1.), amelyben a szemtanú Paul Speltacher versben számol be Lippa várának a császáriak által 1550-ben történt elfoglalásáról. Az utolsó mű Paul Leypolt krónikája az erdélyi szászok történetéről (Chronica der Alten Sachssen in Siebenbürgen, Lübeck, 1582). (233—256.1.). Forrásértéke legföljebb az 1550 utáni időre nézve van (244— 250. 1), ott sem sok, mert csupán rövid, évkönyvjellegü bejegyzésekből áll. Ezek egyébként 1146-tal kezdődnek, amikor a szerző szerint az első szászok betelepültek és „M edgyes várost a templommal együtt elkezdték építeni". A könyvecske sok-sok érdekességet nyújt— tévedéseivel — a történelem kedvelőjének. Megtudhatjuk belőle, hogy Hunyadi 1448-ban a Kenyérmezőn(') leölt húszezer törököt, és hogy a szászoknak oroszlánrészük volt Nándorfehérvár 1456. évi felmentésében. Amennyire örvendetes, hogy ezek a nehezen elérhető kiadványok most könnyen hozzáférhetővé váltak, annyira sajnálatos, hogy használatukat semmilyen segédlet sem könnyíti. Az előszón és a fakszimiléken kívül ugyanis a kötet semmi mást nem foglal magában, nincsen benne sem névmutató, sem apparátus. Engel Pál HORST HASELSTEINER JOSEPH II. UND DIE KOMITATE UNGARNS Veröffentlichungen des Österreichischen Ost- und Südosteuropa-Instituts, Bd. XL Hermann Böhlaus Nachf., Wien—Köln—Graz, 301 S. Haselsteiner évtizedek óta jóismeröse történészeinknek és levéltárosainknak, hisz az elmúlt évtizedben gyakrabban fordult meg a budapesti archívumokban és könyvtárakban, mint jó néhány magyar kollégája; igy nem meglepő, hogy könyve előszavában a munkájához nyújtott támogatásért sok neves magyar történésznek mond köszönetet. Ezért jelent recenzens számára némi csalódást ez a könyv. A cím alapján ugyanis arra számított, hogy a jól felkészült szerző sorra veszi: a jozefinista évtizedben (1780 és 1790 között) milyen területeken ütközött meg a császár a magyar megyékkel, milyen koncepciókat vallottak a „küzdő felek" az egyes kérdésekben, milyen harci fegyvereket alkalmaztak stb. Sok ilyen frontja volt all. József és a magyar megyék közötti harcnak: az egyházpolitika, a népszámlálás végrehajtása, a németnek ügyintézési nyelvvé tétele, a parasztság helyzetének könnyítése, az önkormányzatok korlátozása, majd teljes megszüntetése, a nemesség megadóztatásának gyakorlati előkészítése (a földek felmérése), a magyar alkotmány és jogrendszer gyökeres — országgyűlés nélküli — megváltoztatása, és hosszan sorolni lehetne a többi frontszakaszt is, az olyan kérdéseket, amelyekben élesen csapott össze e különös Habsburg-sarj és a magyar nemesség felfogása. Ezeknek bemutatása azonban hiányzik a könyvből, ezért tartalma nem felel meg a cím ígéretének. Recenzensnek az a véleménye, hogy inkább tanulmánykötet Haselsteiner e müve, nem olyan monográfia — címétől eltérően —, amely a 200 év előtti politikai harc fejlődéstörténetét és ma már objektíven értékelhető tanulságait mutatja be. Ezt dokumentálja az is, hogy a mü 9 fejezete közül 5 nem kapcsolódik szorosan a címben ígért témához: az, hogy miként alakult a Habsburg-birodalomban 1648 és 1780 között a hadkiegészítés-
