Századok – 1985

Történeti irodalom - Chronica und Beschreibung der Türckey mit eyner Vorred D. Martini Lutheri (Ism.: Engel Pál) I/249

TÖRTÉNETI IRODALOM 249 tartozunk azonban felhívni az olvasó figyelmét, hogy a szerző éppen a Tvrtko uralmának magyar vonatkozásait tárgyaló részekben követettel néhány kisebb bosszantó tollhibát. Pl. kétszer írja le Szrebernik elfoglalását; egyszer 1404-ben; másodszor — helyesen — 1405-ben. (25, 50). Garai János pedig szerinte török fogságban hall meg (72). Eltekintve azonban ettől, a boszniai történetírás Zivkovic műve révén maradandó alkotással gyarapodott, melynek a magyar tudomány is — ezt nyugodtan állíthatjuk — jó hasznát veszi. Rokay Péter CHRONICA UND BESCHREIBUNG DER TÜRCKEY, MIT EYNER VORRHED D. MARTINI LUTHERI Unveränderter Nachdruck der Ausgabe Nürnberg 1530 sowie fünf weilerer „Türkendrucke" des 15. und 16. Jahrhunderts. Mit einer Einführung von Carl Göllner. Köln—Wien, 1983, Böhlau. XXVII, 256 o. TÖRÖKORSZÁG KRÓNIKÁJA ÉS LEÍRÁSA, LUTHER MÁRTON ELŐSZAVÁVAL Az 1530. évi nürnbergi kiadás változatlan utánnyomása, valamint öt további Turcica-nyomtatvány a 15. és 16. századból Azok, akik kedvelői az 1500 körüli német írásnak és nyelvnek, bizonyára örömmel veszik majd kézbe a Böhlau kiadó erdélyi sorozatának új kötetét, amely hat korai török vonatkozású nyomtatvány hasonmását tartalmazza. A kötet egyes darabjai 1482 és 1582 között láttak napvilágot; eredeti példányaik természetesen nehezen hozzáférhető könyvritkaságok. Egyikük — és éppen a gyűjtemény legfontosabb darabja, a Chronica — utánnyomásához az eredetit történetesen magyarországi könyvtár (az MTA könyvtára) szolgáltatta. A kötethez Carl Göllner írt előszót, amelyben röviden áttekinti az 1600 előtti Turcicanyomtatványok keletkezésének körülményeit, és néhány szóban kitér a jelen kötetben foglalt darabok jellemzésére is. Az első és egyben legterjedelmesebb mű, a kötetnek is címül szolgáló Chronica unnd Beschreibung der Türckey (1—106. I.), amely 1530-ban Nürnbergben jelent meg, a magyar olvasó számára sajnos kevés újdonságot tartalmaz. Nem más ugyanis, mint a Magyarországi György barátnak (a „szászsebesi névtelennek") tulajdonított, 1480-ban latinul megjelent nevezetes „Értekezés a törökök szokásairól ..." c. munkának német fordítása. Igaz, a fordító nem kisebb ember volt, mint Sebastian Franck, a jeles író és teológus (aki egyebek közt A balgaság dicséretél tette át németre) és a fordításhoz maga Luther írt előszót. Maga az értekezés viszont az elmúlt években két különböző magyar fordításban is napvilágot látott. (Kimondhatatlan nyomorúság. Két emlékirat a 15—16. századi oszmán fogságról. Ford. Fügedi Erik. Bp., 1976, Európa. 7—1481.; Rabok, követek, kalmárok az oszmán birodalomról. Közr. Tardy Lajos. Bp., 1977, Gondolat. 50—143. 1.) Kevésbé közismert a kötet második darabja ( 107— 120), amely a hat közül a legkorábbi, és az egyetlen ősnyomtatvány. Szerzője Jörg von Nürnberg, aki 1456-ban ágyúöntőként került Hercegovinába, majd török fogságba esett, és néhány évig az oszmán birodalomban élt. Kis könyve, amely 1482-ben Meiningenben jelent meg, lényegében évkönyvszerű történeti mű a törökök hódításairól, egészen 1480-ig. A Türckenbiechlin c. művecske (121—164. I.) kevés tudnivalót tartalmaz a törökökről. Anonim szerzője 1522-ben avégett adatta ki, hogy a nyugati kereszténységet, nemesebb érzelmeit fölébresztve, a törökök elleni összefogásra bírja. Propagandáját beszélgetés formájába öltöztette, amely egy erdei remete, egy magyar, egy török és egy cigány között folyik morálról és politikáról, és amelyben célzatosan felértékeli az oszmán viszonyokat, hogy „a keresztények azokat megismerve a javulás útjára térjenek".