Századok – 1985
Történeti irodalom - Kiss Attila: Baranya megye X–XI. századi sírleletei. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga (Ism.: Fodor István) I/244
246 TÖRTÉNETI IRODALOM 246 A temető záró időpontjával kapcsolatban aligha merülhetnek fel komoly kétségeink. Talán csak azt a megjegyzést fűzhetjük joggal hozzá, hogy a temető déli szélén előkerült egyetlen Szent László-dénár bizonyára azt a feltevésünket erősíti meg, hogy a temetőt László uralkodásának elején, talán az 1080-as években hagyhatták fel, valamivel korábban tehát, mint a szerző feltételezi. A temető nyitásának ideje sokkal bizonytalanabb alapon nyugszik. Az S végű hajkarikák keltezését magam korántsem tartom annyira megbízhatónak, mint a szerző. S az alábbi meggondolás alapján is elképzelhetőnek tartom az említett keltezés módosítását. Az István-dénárokkal határolt temetőrészen számításaim szerint legalább 550 sír van. Ezek — tehát hozzávetőlegesen a sírok fele — nagyjából 1040-ig kerültek földbe. A másik fele pedig — a szerző keltezését követve — kb. 1100-ig. Tehát nagyjából a temető használati idejének első felében közel ugyanannyi elhunytat helyeztek sírba, mint a másodikban. Ebből arra gondolhatnánk, hogy a település lélekszáma lényegében állandó lehetett. Ez azonban nézetem szerint nem valószínű. Bizonyára sokkal közelebb járunk a valósághoz, ha feltételezzük a lakosság számbéli növekedését. Nagyon valószínű ugyan, hogy a megnövekedett lakosság egy része kirajzott, s új települést hozott létre, de ha közelben telepedett meg, halottait továbbra is az ősi temetőben helyezte örök nyugovóra. (Magam ilyen esetet figyelhettem meg a Szabolcs melletti Kisfalud nevü Árpád-kori település feltárása alkalmával.) A majsi temetőben azonban — amennyiben Kiss Attila keltezése helyes — nem tükröződik a népességszám gyarapodása. Magam inkább úgy vélem, hogy egyrészt — mint fentebb említettem — a temető nem 1100 körül, hanem László uralkodásának elején, tehát másfél—két évtizeddel korábban zárulhatott. Másrészt pedig kezdetét alighanem korábbra kell tennünk a 960—970-es éveknél. Hogy mennyivel? A túlságosan nehezen keltezhető egyszerű és S végű hajkarikák erre aligha adnak egyértelmű feleletet. Úgy vélem azonban, hogy legalább jó két évtizeddel. Igy a temetőben nyugvók valamikor a 10. század közepe előtt települhettek meg ezen a területen. Tudom, hogy feltevésem nem igazolható perdöntő módon a szerző vélekedésével szemben, mégis talán hihetőbben tükrözi az itteni egykor élt népesség számbéli alakulását. Döntően az 1093-as nyárádi határjárás 1404-es rongált és Szentpétery által hamisnak ítélt átirata alapján Kiss Attila megkísérli a majsi népesség etnikai összetételének meghatározását is. Az oklevél ezen a területen „terra populorum Kaza" határrészt említ, amely Györffy György szerint egy itt élt kazár közösség földjét jelölte. Ennek alapján a szerző úgy véli, hogy az államalapítás előtti telepítések során egy olyan kazár közösség került erre a területre, akiknek elődei még a honfoglalás előtt csatlakoztak a magyarokhoz. Vélekedését a 67. sírban lelt bordás nyakú edénnyel is megerősítve látja, mivel ezt az edényfajtát Mesterházy Károly Korezm vidékéről eredeztette. A szerző feltevése az oklevél alapján valóban logikus. A régészeti anyagban azonban — úgy vélem — a kazár eredetnek semmi nyoma. Az említett edényfajtának ugyanis eddig egyetlen darabja sem került elő Kazáriában. Keleti eredete vitathatatlan csupán, magam a kizárólagos korezmi eredeztetést sem tartom igazolhatónak. (Különösen indokolatlan, hogy egyes kutatók ezeket az edényeket egyenesen ,,kabar"-nak tartják.) Ugyanígy nem támasztható alá a leletekkel a szerzőnek a majsi népesség társadalmi helyzetére vonatkozó elképzelése sem, hogy ti. katonáskodó jobbágyok (milesek) lettek volna. A temetőben ugyanis csupán két nyílcsúcsot, egy baltát és szórványként egy lándzsát leltek. Egy katonai szolgálatot is teljesítő közösség képe ebből a négy fegyverleletből aligha bontható ki. (Ezt maga a szerző is megjegyzi feltevése után néhány oldallal.) Baranya 10—11. századi temetőit értékelve, időrendi helyzetüket a szerző így summázza: „... az egész megye területén — leszámítva a dunaszekcsői „leletegyüttest" (1—4. szórvány) — egyetlen olyan lelőhely sincs, ahol akár tipológiai vagy temetöelemzés alapján a temetkezések a 960—970-es éveknél korábbi megkezdését bizonyítani lehetne." (275. 1.) Ebből következteti, hogy — Györffy György elgondolásával ellentétben — „.. .Árpád fejedelem uralkodása idején fejedelmi szállásterület nem létezhetett, s a szolgáló népek rendszerének Baranya megyei megszervezését sem lehet az államalapítás kezdete előtti időszakra (960—970 előtt) keltezni". (276.1.) A Baranya megyére igaznak vélt időrendi megállapítását — egy meg nem jelent kéziratára való hivatkozással — általános érvényűvé tágítja, imígyen: „... A X—XI. századra vonatkozó 140 esztendős régészeti kutatás (1834—1974) pillanatnyi állása szerint a Baranya megyében tapasztalt X. század végi, aránylag késői benépesítési folyamat nem egyedülálló jelenség, hanem a Kárpátmedence belső részeit övező területekre általánosan jellemző törvényszerűség." (Uo.)
