Századok – 1985
Figyelő - Vadász Sándor: Gondolatok Albert Soboul könyvének olvasása közben I/224
FIGYELŐ Vadász Sándor GONDOLATOK ALBERT SOBOUL KÖNYVÉNEK OLVASÁSA KÖZBEN Ha van külföldi történész, akinek a neve viszonylag sokak fülében ismerősen cseng, minden bizonnyal Soboul az. „A francia forradalom története 1789—1799" című szintézisét egyetemisták és főiskolások több nemzedéke forgatta, de a tanártársadalom tagjainak és a 18. századi francia polgári forradalom története iránt érdeklődők szélesebb körének könyvespolcain is megtalálható. Legújabb magyar nyelvű müve, „Népi mozgalom és forradalmi kormány Franciaországban 1793—1794" (Kossuth Könyvkiadó 1983) feltehetően ismét felkelti az érdeklődést a közelmúltban elhunyt, s a nyugati világ (Hobsbawm mellett) legismertebb marxista historikusának számító Soboul koncepciója iránt. Amint az előszóból kitűnik, ez a könyve 1958-ban benyújtott nagydoktori értekezésének első és harmadik részét, pontosabban ezek rövidített szövegét tartalmazza. Érdemes elidőzni a rövid előszó és a bevezetés ismertetésénél, mert magvas és megszívlelendő gondolatokat fejtett ki bennük. Mindenekelőtt tudatosan vállalta történetírás és politika szétválaszthatatlan egységét, amely különben a forradalom rendkivül gazdag historiográfiájának valamennyi vonulatában kimutatható. Értekezésének időszerűségét magyarázva, a történelem mozgására hivatkozott. „Ki tagadhatná, hogy a népi mozgalom és a forradalmi kormány viszonya, tehát a magatartás és a hatalom kettősségének problémája ma is fontos probléma, s nem csupán a forradalmak történetének kutatója, hanem a politikus számára is, aki a forradalmi gyakorlat sajátosságait igyekszik megérteni." (5. old.) Nyíltan leszögezte továbbá, hogy puszta eseménytörténetet kívánt írni. Soboul nemcsak ebben a monográfiájában, hanem korábbi tanulmányaiban és különböző történészekkel folytatott vitákban is síkra szállt a történelmi „esemény", az eseménytörténet védelmében. Egyetlen példát említek: azt a beszélgetést, amelyben Antoine Casanova, a Nouvelle Critique főszerkesztője és François Hincker marxista történész vett részt. Soboul óvott az általa pán-demografizmusnak, pán-ökonomizmusnak nevezett jelenségtől, vagyis attól, hogy a történész egyoldalúan előnyt biztosítson a demográfiai-gazdasági tényezőknek a történeti folyamatok elemzésében; ő maga csak a történeti magyarázat más tényezőkkel egyenrangú alkotórészeinek tekintette őket. „Nincs történelem kronológia nélkül" — így hangzik tézise, és egy lokális esemény, (Dampierre grófot 1791. június 22-én a parasztok lemészárolták) példáján bizonyította, hogy egy látszólag epizodikus cselekmény mélyebb struktúrá-
